A napokban azzal vádolták meg perlát, hogy túlságosan komolytalan témákhoz nyúl. És bár soha nem állítottam, hogy ezen a felületen pl.a megismerő funkciók fejlődési jellemzőivel foglalkozom, azért szorult belém némi önkritika, így elhatároztam, hogy vadabb vizekre evezek.

Családon belüli erőszak.

Személyesen érint a téma, mivel ismerek egy bántalmazót. Nem, nem rólam van szó. Egy másik nőről. Aki a családon belül a bántalmazó szerepkört tölti be. De. Jól írtam. Ő a bántalmazó.

Tudom, hogy ha ez a kifejezés szóba kerül, akkor rendszerint bántalmazott nők és gyerekek képei jelennek meg a lelki szemünk előtt, na de mi van akkor amikor a bántalmazott nem a nő és nem is a gyerek, hanem a férfi?

Beírtam a google-ba, hogy családon belüli erőszak. Kedvenc barátunk nem volt rest véresre vert asszonyok, gyermekek képeit kidobni. Sehol egy bántalmazott férfi...Mintha egy férfi nem lehetne egy kapcsolatban bántalmazott?!

Pedig lehet. Egy nő legalább olyan mocskos féreg tud lenni, mint egy férfi. És az a nő, aki rendszeresen bántalmazza a férfit, olyan aljas jellemvonásokkal van megáldva, hogy pontosan jól tudja, hogy egy férfi nem fog a külvilághoz fordulni segítségért. Hiszen az cikinek számít. "Megvert az asszony". Azt hiszem egy ilyen mondat hallatán a nagy többség kiröhögné az adott fickót.

Pedig mint jól tudjuk a bántalmazás nem csak fizikai úton történhet. Szerény véleményem szerint sokkal rosszabb az, amikor lelkileg terrorizálnak valakit. A test képes begyógyulni, de a léleknek sokkal több időre van szüksége ahhoz, hogy a sérelmeit feldolgozza. Ha egyáltalán valaha is sikerül neki...

Szóval adva van ez a bántalmazó leány. Abszolút átlagos testalkatú, diplomás, két gyermek édesanyja. A férje sem egy cingár, rezgő csontú kiskamasz felépítésű férfi, sőt, egy kifejezetten jó kiállású, sportos emberről van szó.

És a hölgyike miért bántja a férjét? Mert elégedetlen az életével, és sokkal egyszerűbb a másikat szekálni, mint bele mondani a tükörbe, hogy lúzer vagyok. És azért is, mert visszaél azzal, hogy a férje végtelenül türelmes és nyugodt. Emlékszem amikor a lány nevetve mesélte, hogy a kanapén elalvó férjét úgy ébreszti fel (a férfi sokat dolgozott éjszaka és nem volt rest elaludni este nyolckor a kanapén, az asszonyka pedig sérelmezte a korai elalvást), hogy gyomron rúgja...ő ezt elég mókásnak tartotta, még a férj is mosolygott, de én akaratlanul is a két gyerekre néztem.

A gyerek csak gyerek, de nem hülye. Mindent vesznek. Mi lesz ebből a két gyerekből felnőttként, ha azt látják, hogy amikor anya kiborul, akkor feldarabolja apa farmerját, rendszeresen megpofozza és nem rest visszaélni azzal, hogy ő az anya, kvázi egy válás esetén nagy eséllyel a gyerekek hozzá kerülnek.

Azt hiszem a legundorítóbb tett egy anya részéről ha a saját gyerekeivel zsarolja a férjét. A legszomorúbb ebben az egészben az, hogy a férj talán még önmagának sem meri bevallani, hogy fél az asszonytól. Elvégre a férfiak nem szoktak félni, főleg nem egy törékeny nőtől...

A férfi bátor és erős. Legalábbis ez az elvárás feléjük. A családon belüli erőszakra fényt deríteni nagyon nehéz. Még akkor is ha a bántalmazott fél a nő. De azt hiszem ha a férfi az áldozat, akkor egyenesen kész kihívás. Nem értem, hogy ebben a témában miért nem lehet a férfiakat is megszólítani. Felhívni a figyelmüket arra, hogy egy kapcsolatban ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a nők. Senki nem gyakorolhat felettük hatalmat és még a verbális bántalmazást sem kell elfogadniuk csak azért, mert mi nők szeretünk sárkányosdit játszani.

És tovább gondolva az említett párocskát: kövezzenek meg, de legszívesebben én verném nyakon ezt a menyecskét. Na nem erősen, de feltétlenül nevelői célzattal. Persze tudom, hogy nem ez a megoldás, de nem vagyok egy Jézus típus, aki minden körülmények között a szeretet áramló erejében hisz. Úgy gondolom, hogy néha nem árt visszaba...ütni annak, aki belerúg az emberbe. Hiszen ez az asszonyka pontosan jól tudja, hogy milyen kontrollt gyakorol a férjére és belegondolni is több, mint aggasztó, hogy mi lesz ha egyszer ez a férfi azt mondja, hogy elég, és mondjuk visszaadja azt, amit ő kapott. Mindezt a két kicsi szeme láttára...

De legyünk optimisták, és higgyük, hogy a férj elfogadta azt a tanácsot, hogy ne tűrjön el semmit. És higgyük, hogy egyre több férfi fog hangot emelni a családon belüli erőszak ellen. Higgyük, hogy ez a téma nem csak a nőkről és a gyermekekről fog szólni, hanem a férfiakról is. Akik nem minden esetben kizárólag bántalmazóként lesznek megemlítve. Higgyük, hogy ez a férfiakkal kapcsolatos megbélyegzés hamarosan eltűnik a köztudatból, és a társadalom szemében egy bántalmazó nő ugyanolyan bűnösnek fog minősülni, mint egy bántalmazó férfi.


Mást sajnos nem tehetek, de egyszer egy könyvben az olvastam, hogy egy mustármagnyi hit is elég ahhoz, hogy gyökerestől szakítsunk ki egy vadfügefát...Nos, annyi hitem mindig van, szóval legyen így, most!