Brutálisan őszintén szólva nem igen követem kishazánk sztárjainak a tyúkszaros életét (ja a külföldiekét sem), így ez a bejegyzésem közel sem aktuális, mivel már egy rég lezajlott verseny üdvöskéjének az előadására kívánok reflektálni. Viszont ha a témát nézzük, akkor abszolút időtálló az irományom, mert a helyzet azóta sem változott, sőt...

Szóóóóval, hogy finom legyek és nőies: hányásig unom, hogy a nőknek agyukra ment a nagy önmegvalósításuk alatt nőként viselkedni, és egyre inkább ijesztő, agresszív, idióta picsákra emlékeztetnek, akik az egyenjogúság nevében elvesztették a nőiség védjegyeit: kellem, báj, visszafogottság, gyengédség stb.

Nők szégyenlyukait sztárolnak nők, de ha egy férfi lekurvázza őket, akkor kiakadnak. Ugyan miért? Ha nyomsz egy lájkot egy való világos vagy celeb kokott képe mellé, akkor miért olyan vastag az öntudatod, hogy azt várod el, hogy a férfi tiszteljen? Azért mert te skizofrén vagy, mások még nem feltétlenül azok.

Igen, van némi harag bennem a saját nemem iránt, mert azt látom, hogy a férfiak inkább legyantáztatják a mellkasukat, mintsem velünk foglalkoznak, és ezt a helyzetet magunknak köszönhetjük.

És mélységesen fel vagyok háborodva azon is, hogy figyelemfelkeltés céljából nyilvánosan a vaginánkhoz nyúlunk, ahogy tette ezt Zabolai Margit Eszter is a Comedy Central stand-upos tehetségkutatójában, a Magyarország, leszerepelek, akarom mondani Magyarország, szerepelek-ben. És mi volt a zsűri válasza eme csodálatos témára? Margit nyert. Persze, hogy nyert. Ki mer egy menstruáló nővel kikezdeni?

Amikor megnéztem a hölgy előadását és túlléptem azon a tényen, hogy ismét egy beszédhibás ember előadását hallgatom (és már meg sem lepődök, elvégre lassan ez az előfeltétele annak, hogy valaki a képernyőre kerülhessen), egyre jobban elhatalmasodott bennem egy érzés... Az érzés, hogy én nem akarok ennyire megnyílni. És most akármilyen ócska poénnak is tűnik, nem annak szánom ezt a kissé kétértelmű megjegyzésemet.

"Természetes biológiai folyamat" érvelt Zabolai Margit Eszter, ezért "beszélni kell róla". Mármint a menstruációról. Margit szerint.

Mert ha nem, akkor mi lesz? Akkor elfelejtik a férfiak, hogy szoktunk menstruálni? Vagy több megértést kapunk, ha tudják, hogy menstruálunk? Ugye ez a feltevés nem csak belőlem vált ki királylányos attitűdöket?

"Természetes biológiai folyamat"...amitől pár napra másokká válunk. Kicsit érzékenyebbekké, kicsit nehezebben kezelhetőbbekké, kicsit...kicsit fogyatékkal élőkké. Hiszen ilyenkor különböző segédeszközökre van szükségünk ahhoz, ha teljes életet akarunk élni. Tehát most akkor mi a cél?  Kell nekünk a negatív megkülönböztetés vagy sem? És negatív megkülönböztetés alatt azt a kérdést értem, hogy azért tolerálják az esetleges hisztijeinket, mert azokban a napokban vagyunk? Mert igenis az negatív megkülönböztetés, ha azért udvariasabbak és elnézőbbek velem az emberek, mert az átlagostól kicsit eltérek.

Vagy az volt a célja a hölgynek, hogy még több tömeg tudjon a menstruációról?  Tegye fel az a kezét, aki nem tud róla és ha létezik ilyen felnőtt, akkor az azonnal nézze meg Margit előadását. És ne dobjon hátast tőle, mert a téma humorosan van felvezetve (vagyis Margit azt hiszi, hogy ez humor). Kvázi a hallgatóságnak kötelessége élvezni, hogy az előadó a bugyijában turkál.

Nem azt mondom, hogy erről nem lehet beszélni. Dehogynem lehet. De hol van a "nőnek maradni" határa? Tény, hogy a férfiak vizuális beállítottságúak. Nem véletlenül sokkal híresebbek a női pornó színésznők, mint a férfiak. A férfiak szeretik látni a dolgokat, a nők inkább csak sejteni.

Tehát visszatérve a fériak vizuális képességére: Margit ott áll a színpadon és a tamponjáról beszél. És a férfiak a nézőközönségben látják Margitot vérző vaginával, és a folyamatot, ahogy felhelyezi magának a tampont. Tessék röhögni, semmi kínos feszengés! Viccelsz? 2016-ot írunk, kit érdekel már az élő adásban közvetített szex, elő azokkal a tamponokkal meg szárnyas betétekkel és folyjon a vér!

Nos kedves Margit, lehet, hogy neked ez jó, de én erre a természetes biológiai folyamatra nem akarom felhívni sem a férfiak, sem a nők figyelmét.

Az én vaginámba nem kell ilyen mélységekig betekintést nyerni. És nem hiszem, hogy egy olyan nő, aki szereti megélni a nőiségét (amibe bele tartozik az, hogy igenis, mi majdnem mindig kívánatosak vagyunk) beleférjen egy olyan dolog, hogy a menstruációt a nagyközönség elé kelljen vinni.

Mindenki tudja, hogy ez mivel jár. Miért kell erről beszélni? Eljön úgyis nagyon hamar annak az ideje, amikor az SZTK-ban ülve kisnyugdíjasként a belső szerveink működéséről társalgunk. Attól sem lesz jobb senkinek, max. csak nekünk, hogy hallattuk a hangunkat.

És ez az előadás után sem fognak a nők vérző combokkal rohangálni az utcán, tiszteletet követelve maguknak. Ugyanakkor hála az ilyen Margitoknak, amikor a viselkedésünk arra enged következtetni, hogy éppen menstruálunk, nem róhatjuk fel a férfiaknak ha a méhünkön humorizálnak. (Benne vót a tévében, mikrofont is kapott a kezébe, ráadásul nyert is. De-de, vannak, akiknek ennyi elég, hogy példaképnek tekintsenek valakit)

De milyen jó lesz nekünk, amikor a havi bajunkon röhögnek a pasik, hiszen nevethetünk, hiszen poén! Kit érdekel, hogy közben éppen a véres vaginánk a poén tárgya? Tegyük ki közszemlére azt is! Mindent! Minden természetes. Szarjunk a színpadra és elemezzük poénkodva! Elvégre az is egy biológiai folyamat. Ja és utána ne verjük a nyálunkat hisztis picsaként, hogy a férfiak nem látják bennünk a nőt, hanem csak a biológiai folyamatrendszert.

De az is könnyen meglehet, hogy én vagyok túlságosan prűd, hogy a menstruációmat egy intim dolognak élem meg, és az intimitás fontos tényező az életemben, amire vigyázok, nem pedig közszemlére bocsájtom. Én ugyanis inkább szeretnék megmaradni egy átlagos nőnek, aki nem szeretné, ha vércafatokkal a lába között, és egyéb olyan "kiegészítőkkel" képzelné el a férfi, amikről pontosan jól tudjuk, hogy léteznek, de nem azért nem beszélünk róluk, mert tabunak számítanak, hanem, mert az ellenkezőjével maximum szánalmas magamutogatást érünk el, nem pedig őszinte érdeklődést.

Zabolai Margit Eszter díjnyertes alakítása egy valamire kétség kívül tökéletes volt: ismét rájöttem arra, hogy az emberek ingerküszöbét ha kell tudatosan erőszakolják meg. A díj nem a hölgy előadásának tudható be, és nem is a témának. Kellő tehetség híján rendszerint azokat tolják a képünkbe, akikről pontosan jól tudják, hogy valamit kiváltanak belőlünk. És már nagyon régóta nem a szépérzékünkre hajaznak. Ez már a "mindegy, csak írjanak rólam" legszánalmasabb és legelkeserítőbb szintje.

Hajrá kedves Margit! Magasra (vagy inkább alacsonyra) tetted a lécet önmagad számára. Nem tudom, hogy ezek után mi az, amivel elő lehet még rukkolni (jó tanács: Tereskova már megénekelte a szagát is). Amennyiben ha ezen a vonalon maradsz, akkor én mást nem tudok csinálni, csak fejemet leszegve beletörődni, hogy ismét nőtt azon NŐK száma, akik ahhoz asszisztálnak, hogy a nőiségem közpréda tárgya legyen. És ettől a leginkább úgy érzem magam, mint egy tetszőlegesen rángatható játékbaba, akinek a homlokára egy hatalmas szárnyasbetétet ragasztottak.