Először is már a legelején szeretném leszögezni, hogy tisztában vagyok azzal, hogy könnyebb az axiomatikus halmazelmélet és a posztparmenideánus filozófia kérdéseire megtalálni a választ, mint arra, amire ebben a bejegyzésben vállalkozom, de mivel 2016-ot már régóta a kihívás évének érzem, ezért szinte gigászi boldogság ragadott magával, amikor egy a harmincas éveinek a közepén járó, független nő arról panaszkodott, hogy ha a férfiak elítélik a szajhákat, mégis miért van ennyi belőlük?
 

A média napi szinten hozza le a pornókirálynőkből dj-vé avanzsált éjszakai pillangókkal kapcsolatos "híreket"; a vécé vagyis vévé prostikról szóló írásokat; az üresfejű celebcédák ócska pózolásait; hírhedtségek "merész villantásait"; Dubajban KIZÁRÓLAG csak fotózáson részt vevő modellek "végtelen hosszú" combjait  stb.
Valljuk be ezek a cikkek nagy százalékban a férfiaknak szólnak. Azoknak a férfiaknak is, akik elítélik ezeket a nőket, de azért nyomnak egy like-ot eme hölgyemények képe mellé, ezzel is azt erősítve, hogy hajrá lányok, semmi baj azzal, ha valaki ribanc: nyomd ki a segged, tedd ki a cicid, torkozz bátran...Rozika a zöldségespultból meg naná, hogy azon nyomban posztol a face-re egy sejtelmes kombinés képet, mert hát "a Sanyi teccikelte a Celeb Cili cicis képét". Sanyit pedig meg kell szerezni, és ha Sanyinak a belevaló (így is fogalmazhatunk) csajok tetszenek, akkor hajrá fürdőkádban pancsolós képek, kit érdekel, hogy a háttérben a klotyón ülve Józsi éppen a napi bánatát nyomja ki?
 

Meggyőződésem, hogy a celebpillangóknak a médiában való futtatása (meg a médián kívüli is) hozzájárul ahhoz, hogy a lányok könnyebben mondanak igen-t egy olyan dologra, amit később talán megbánnak, és amit a férfiak többsége mélységesen elítélendőnek tart.
De a nő miért ne mondana igen-t? Hiszen dubaikinga és társai folynak a csapból is követendő példaként, sőt a a kommentelők közt is nem kis százalékban vannak jelen azok a hozzászólok, akik szerint semmi baj nincs azzal a "foglalkozással", amiből ezek a lányok élnek, sőt "lecumizhatna","sunáznám","tolnám, mint a lopott biciklit" de, DE az én nőm ezt ne csinálja, a lányomról már nem is beszélve!

Hajrá skizofrénia!

Nyugalom, nem élek tündérmesében, tudom, hogy ez egy ősi szakma. Az sem újdonság a számomra, hogy kurvák mindig is voltak, vannak és lesznek.
De könyörgöm ennyi??? Naponta lehet cikket olvasni arról, hogy melyik milyen színűre festette a szilikonos porszívószáját, és már az is tudja, hogy ki az a Villantós Valagú Vilhelmina, aki még soha a büdös életében nem kapcsolta be a tévét, ellenben egy feltörekvő tehetségről annyi hírt lehet találni, mint örömforrást a zsigereinkben a sárga csekkek letudása után.
 

Utálom ha azt mondják, hogy "bezzeg az én időmben..."de vegyük már észre, hogy nem is olyan régen még olyan emberek kerültek a címlapokra, akiknek azt sem tudtuk, hogy ki a párja, nem ám azt, hogy hogy néz ki a vaginájuk...belülről...Akkor az a döbbenetes helyzet volt a jellemző, hogy a nők azért kerültek címlapra, mert mondjuk tapsviharban volt részük egy színházi előadás után, nem pedig azért, mert a saját seggének a zsírját tuszkolták bele a pofájába.
 

Halálosan unom már ezt a sok bárcást, és a nők elleni merényletnek tartom a nyilvános szerepeltetésüket, mert az ilyeneknek köszönhetően emelkedik azon férfiak száma, akik már képtelenek fenntartások nélkül közelíteni a gyengébbik nemhez.

Félreértés ne essék, mindenki csinálja azt, azzal, amit akar, de már elegem van ebből az örömlány futtatásból.
Többre becsülöm azokat a prostikat, akik kiállnak az út szélére,mert ők legalább felvállalják, hogy "ez van srácok, óránként ennyiért vagyunk a rabszolgáitok"
Ők legalább nem játszmáznak, nem nézik hülyének a férfiakat, a kislányokat, akik példaképüknek tartják őket, ráadásul önmagukat sem (mondjuk ez mellkasból nem érdekel, de legyen a részemről valami emberi megnyilvánulás is az irányukba)
 

Szóval roppant egyszerű a médiára fogni a nők elkorcsosulásának a jelenségét, de bármennyire is fájdalmas belátni, ez a mi hibánk. Addig amíg rákattintunk egy szajháról szóló írásra, ne csodálkozzunk azon, hogy ezt a kínálatot kapjuk. Tudom, hogy támadni mindig egyszerűbb, mint belátni azt ha hibáztunk, de a saját érdekünkben nem ártana ha gyakorolnánk némi önkritikát. Azt gondolom, hogy mindannyian tartozunk önmagunknak annyival, hogy nem járulunk hozzá az erkölcsi hulladékok sztárolásához, mert ellenkező esetben nincs jogunk felháborodni azon, hogy a bulvár hírek 80 százaléka olyan érzést kelt az emberben, mintha egy bordélyház lakóinak az életét ismertetnék meg az olvasóval.

"Mert boldogok a médiapillangók, mert övék a like, a komment és a szívecskés smiley szentháromsága"

D.C.