Na drága Szentjeim...jó, ezt még Ti sem hiszitek el magatokról, csak gondoltam összehozok valami kedves beköszönést, de szerintem is inkább már csírájában fojtsuk el a túláradó érzelmi megnyilvánulásokat.
Tehát most ugye ott tart az én szürrealisztikus elemeket felvonultató életem, hogy Angliából visszapozicionálom a testemet kicsiny hazánkba. Ez egyelőre ott stagnál, hogy most még csak nyaralni jöttem haza, ami tulajdonképpen összejött, mert olyan náthás lettem, hogy nagyjából annyira vagyok csak képes, hogy fekszek és hagyom, hogy kiszolgáljanak.


Viszont mielőtt férfi híján a láz leterített volna a lábamról, nem voltam rest belevetni magam egy jóféle, hamisítatlan, magyar éjszakába. Azt a szálat mondjuk ne varrjuk tovább, hogy éjfélkor már semmi másra nem vágytam csak egy puha ágyikóra, és kb. két pohár bor után olyan őszintére ittam magam, hogy a hátralevő életemet innentől kezdve abszolút álruhában kell, hogy töltsem.

Szóval helyszín: Magyarországon egy mondhatni menő szeszkatlan, ahova a város entellektüel rétege; rózsaszín álmaikat szövő egyetemisták; meg nem értett középkorú művészek; és a hozzám hasonló lények mind megfordulnak.
És mielőtt feltolom az izgalmi állapotot a tizedikre, következzék egy vallomás részemről-nektek: én szeretek figyelni.

Ez a csini megfogalmazása. A valóság az, hogy hallgatózni és leskelődni.
Imádom lesni az embereket, amikor fogalmuk sincsen arról, hogy valaki figyeli/hallgatja őket. Fogalmam sincsen miért, és mivel hála a jó égnek nem vagyok pszichológus, ráadásul a google-t is csak arra használom, hogy az aktuális poszter-szerelmem seggét lecsekkoljam, így a miért-re nincs válasz.

Nem csinálok ebből nagy ügyet. Kinek mi a hobbija ugyebár, kinek mitől mozdul meg ott bent. Nekem ettől. Na jó, meg a vaskos férfi nyaktól is, melyen serceg a körmöm, ahogy magamhoz húzom, hogy...alaposan elmerüljünk a transzavantgárd művészet megismerésében (kvázi valami olyasmit csináljunk, amiben az intuíció és a képzelőerő domináns szerephez jut...)


Hol is tartottam? Rohadt kultúra, annyira elvonta a figyelmemet...

Ja igen: szombat esti buli. Mellettünk lévő asztalnál öt-hat férfi, téma természetesen a ... nyelvészeti darwinizmus. Higgyétek el nekem, hogy a porondon rendesen szerepelt a természettudomány meg hát a nyelvi művészet is. Meg a meghát.

Miután letudták a szokásos kötelező macsó köröket-értem ez alatt pölö a "minden nő kurva", "nincs jó női sofőr"stb.-tudományos tételeket, az ülés elérte a tetőfokát. Igen-igen, a fő mozgatórúgója a beszélgetésnek a szex lett. Nincs is azzal semmi baj, inkább beszéljünk róla, mint csináljuk, nem? Vagy fordítva helyes?! Én ebbe mindig belezavarodok.

Visszakanyarodva: hőseink igen-igen megkeverték a kártyalapokat. Mert ahogy én nagy okosan kivettem az értekezésükből, az teljesen rendben van, hogy a szexhez mindenkinek joga van. Tiszta sor: beteszi, megpiszkálja, élveznek, kiveszi, kézcsókom. Ideáig mindent értettem. Azt hiszem felesleges megemlítenem, hogy a téma ezen pontjánál hirtelen mindegyik daliának volt egy akkora sztorija, hogy ha a farkuk csak fele olyan nagy lenne, akkor az urak már a világörökség részei lennének.
De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy végül oda lyukadtak ki, hogy az totálisan rendben van, ha egy hapsi akkor üzekedik amikor csak kedve van hozzá, és az is ha egy nő, de...és mindig a de után jön az érdekes rész. 

Szó szerinti idézet következik: az a nő, amelyik több hapsival volt, mint én nővel, az egy ribanc.

Ennyike. Az ülés lezárva, a bíróság meghozta a döntést.


És akkor én így a hallottak után elkezdtem gondolkodni. Na nem nagyon, mert az kb. 30éve nem sikerül, csak úgy kellemesen megcirógattam a szürke állományomat.

Én nem vagyok egy nagy fogyasztója a fallosz által nyújtott nyirokmasszázsnak, és higgyétek el, hogy tényleg nem. Név és arc nélkül simán be merném vallani ennek az ellenkezőjét, sőt, olyan sztorikkal állnék elő, hogy sok gondom nem lenne, amikor a postás hozza a sárga csekket, mert naná, hogy pénzért hazudnék orgazmust.

Na de kérem szépen mélyen tisztelt Uraim...hogy is van ez? Az, hogy Önök kedvükre csámcsoghatnak egyik nimfáról át a másikra, az teljesen rendben van, de ha mondjuk ugyanezt teszi meg egy nő, az már ribanckodás? 2017-ben? Esküre mondom, hogy nem vagyok egy feminista pitsa, sőt, lazán kiesek az alvázamból ha egy férfi nem tegez le, kinyitja előttem az ajtót, a buszon átadja a helyét -ja nem is járok busszal! Tehát semmi bajom azzal, ha gyengébbnek, de nem kevesebbnek néznek. Viszont azt nem tudom megérteni, hogy mi ez az erkölcsi pálca, amivel a nőkre lazán lesújtanak, ha egy komaasszony mondjuk kedveli megülni a lovat? Vagy oké, bélyegezzék meg, de akkor saját magukat miért tartják vagányabbnak, mi több FÉRFIASABBNAK, ha naponta másik nőt próbálnak fel? Csak a nő ribanc, a férfi nem? Csak a férfiak szexelhetnek a vérmérsékletük szerint, a nők nem? A nő legyen szűz királylány, és várja a kanegér királyfit, aki miután végigtolta a nyugati és a keleti boszorkányt, kiszabadítja a királylányt a sárkány karmai közül, aki a szüzességére vigyázott, majd vízszintbe vágja és kivasalja az erényövét? Vagy hogy működik ez?

Simán végezhetünk férfi munkát, ugyanazon elvárás mellett, de ha minden indok nélkül lefekszünk egy férfivel, akit utána mi hagyunk ott az ágyban reggel, akkor már ócska kurvák vagyunk? Meg a másik kedvencem: "nekem ilyen feleség nem kell". Aha...de az ugye nem gond, hogy a te farokméreted ott van minden második nő vaginalenyomatában?

Bocsánat, kissé nyers voltam. Meg nagyjából tényleg egy vad, vicsorgó, feminista nyomoronc benyomását keltem, de mentségemre legyen monda, hogy a horoszkópom szerint az igazságérzetem igen érzékeny.

Na mindegy, még pár száz év és a szavazati jog mellé megkapunk olyan kiváltságokat is, hogy a kurva jelző nem csak a nőkre érvényes, hanem azokra a férfiakra is, akik szintén kedvelői az egyéjszakás sportfoglalkozásnak.

Addig is iszok néhány kamillateát és közben magamban elmorzsolok egy imát azokért az asszonyokért, akiknek ilyen férjek jutottak. Ja mert a társaság összes tagja férj volt, akik abszolút rendben találták azt, hogy szombat éjjel kottára isszák magukat, a "zzasszony meg csak maradjon otthon a gyerekkel és nézze a rozalindát". Majd minek után az ÉRTELMISÉGI úriemberek ezen jót röhögtek, fizettek a huszonéves felszolgáló lánynak, (természetesen borravaló helyett szexista megjegyzésekkel köszönték meg a lány munkáját) kifelé menet még váltottak arról néhány szót, hogy a bárban melyik nőt hogyan-hányszor, s végül hazamentek a házastársukhoz. Elméletileg.
Nos, ennyi a történet, semmi extra mondhatni. Tudom, hogy a férfiaknak ez a fajta hozzáállása nem új a piacon. Nem is ez lepett meg. Hanem az, hogy milyen évezredes becsípődései vannak az embereknek, és mennyire döbbenet, hogy igenis vannak dolgok, amik soha nem változnak. Ez van, mindenesetre elég lestrapált érzés belegondolni, hogy többek közt azért is költözök haza, mert nem akarok egy olyan országban élni, ahol kénytelen vagyok az arab pasik megvető pillantásait eltűrni csupán azért, mert volt pofám nőnek születni...

Nesze neked Perla, az itthoni bikák közt sem ártana egy kis tisztogatás... Tengermély tisztelet az üdítő és imádnivaló kivételnek!