És újra itt!

Régen perláztam, de higgyétek el, hogy ennek igazán nyomós oka volt. Viszont nem kívánok senkit sem fárasztani a koszovói-teleregény szagú életem apró-cseprő ügyeivel, ezért pörögjünk is fel latinosra és csapjunk bele a közepébe.

Kérdés: észrevettétek, hogy mennyi ribanc van?

Nem, nem a hivatásosokra gondolok, sem a celeb libuskákra, de még csak nem is a született, tökéletes feleségekről beszélek, akik kirakatban élik a mindennapjaikat, amikor pedig legördül a függöny, akkor nem restek nekiesni az első útjukba eső vízvezetékszerelőnek. Őket most békén hagyom.

Rájöttem, hogy ribancon belül is több kategória létezik (őrület, hogy mennyi időm van, mi? Pedig nem ám, de én is szeretem az illúziókeltés művészetét) A mai bejegyzésemben arra keresem a választ, hogy vajon némely nő miért alakul át ribanccá egy szakítás után?

Eddig különösebben nem foglalkoztatott, hogy bizonyos lányok egy kapcsolat felbontása után hirtelen miért válnak kiéhezett szukákká, egészen addig a pontig, amikor egy általam tisztelt nő egy átlagos este be nem jelentette, hogy elbukott...Oké, gondoltam magamban, ő sem Jézus, miért ne feküdhetne le egy férfivel egy-két héttel a szakítás után, mely az elmondása alapján abszolút érzelmekre épült? Viszont amikor benyögte, hogy tette mindezt az egyik barátnőjével, akkor nagyjából úgy bámultam magam elé, mint a néhai matek órákon...

Innentől a párbeszédünk leredukálódott a következőkre:

"-??? Egy nővel?

- Igen, puszi volt...-

-Mármint szex? Nyelves puszi? Ott?

- Igen. Akkor én most biszexuális vagyok?

- Erre a kérdésre hadd ne én válaszoljak-"

Persze utána még dolgoztak a gondolatok a fejemben, hogy ez a nő meghibbant, vagy most ébredt rá arra, hogy valójában leszbikus, vagy mi a szent bokréta van, de kellett pár nap, mire eljutottam odáig, hogy azok a nők, akik egy szakítás után még a nemi identitásukban sem biztosak, azok egy eget verően pocsék kapcsolatból léptek ki.

És ugyanezen véleményem érvényes azokra a lányokra is, akik a gyászos esemény után egy szórakozóhelyen körbehánynak minden létező sarkot, és nem restek akármelyik pasit bokáig cummantani a "végre szabad vagyok!" elv szellemében.

Milyen eldeformált, korcs kapcsolatokban élhettek ezek a lányok, ha kifordulva önmagukból, olyan cselekedetekre vetemednek, amin másnap reggel az ágyuk szélén kuporodva még bőgni sem mernek?

Miről szólhatnak azok a kapcsolatok, aminek a felbontását követően az adott lány azt sem tudja, hogy hetero-, biszexuális vagy leszbikus? Milyen rombolás történhetett ott?

Azok a lányok pedig, akik kapásból belerohannak ezek után egy vadidegen férfi karjaiba, vagyis inkább csak vágtából ugorják meg a lovat, azok milyen elfojtásnak tehették ki magukat, amikor közös-csöpögős szelfikkel árasztották el a világhálót?

Mikor hazudtak ezek a lányok maguknak (a párjukról most inkább nem is beszélek)? A kapcsolat elején, közben, vagy akkor amikor az érzéki szeretkezés közben arról fantáziáltak, hogy egy munkásbrigád nyolc tagja egyszerre hágja meg őket hátulról?


Mielőtt bárki megkövez, vagy általánosítással vádol, tudom, hogy a kapcsolatok nagy többségében a felek boldogok és őszintén szeretik egymást...De! Én igenis hiszem!

De ez a sok összetört ribanc, ez...Tulajdonképpen sajnálom kellene őket, mert igen komoly önismereti problémájuk, kisebbségi komplexusok, meg egyéb lelki bajaik lehetnek, ha újdonsült szingliként lesz némi zavar a bugyiban. Viszont én nem az a típus vagyok, aki az egész világot magához tudná ölelni, szóval inkább egyre jobban kezdem megérteni azokat a férfiakat, akik azt mondják, hogy nincsenek normális nők. Hangsúlyozom: kezdem!

Mert igenis léteznek olyan nők, akik nagyjából, hozzávetőlegesen tudják, hogy kik ők, és mit akarnak az élettől, mit várnak el a másiktól egy párkapcsolatban stb., de sajnos el kell ismernem, hogy a " ha nincs kurva, nincs kurafi" mondás örökzöld slágerként pörög az éterben.

Termeljük a kurafikat...nagyiparban. Kurválkodunk, aztán mégis sírunk ha ennek gyümölcseként saját magunkat sálálázzuk meg hátulról.
Szerintem ideje lenne elkezdenünk szeretni magunkat. Először emberként, aztán nőként. És ha ez megvan, akkor utána neki lehet állni a fehér keszkenőt elejtegetni.

Persze ennek hiányában is megoldható a feladat, de akkor ha kudarcot vallunk, akkor utána ne picsogjunk, mint egy szűz kurva. De még a szűz jelző nélkül sem.

Azon pedig végképp ne akadjunk ki, ha a férfiak nem éppen magasztos véleményt alakítanak ki rólunk.