Közel 10évet húztam le Angliában. Sok mindent szerettem benne, sok mindent nem. Az egészségügyi ellátást többé-kevésbé elfogadtam. 

Összeszedtem 10pontban, hogy mi az, amit jónak tartok az angol egészségügyben.

1. Az orvosok nem istenként tekintenek le rád, hanem egyenrangú félként kezelnek. Vagy jó színészek, mindenesetre nekem döbbenetes élmény volt, amikor több doki is megkért arra, hogy a keresztnevén szólítsam.

2. Az első ponthoz kötődik még, de mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy én akárhányszor mentem háziorvoshoz, az minden esetben civilben volt. De mindegyik. Ez nekem azért tetszett, mert kevésbé éreztem magam feszengve, mint amikor meglátom a fehér köpenyt. Belőlem akaratlanul is a szorongás és a kirekesztettség érzését váltja ki, amikor belibbenek a "nagy fehérek". 

3. Az NHS (National Health Service vagyis Országos Egészségügyi Szolgálat) levélben figyelmezteti a nőket a szűrővizsgálatokon való megjelenés fontosságára. A levélben megadnak egy telefonszámot, amin keresztül időpontot lehet egyeztetni, és ezáltal már kész is a beutaló a legközelebbi nőgyógyászhoz. 

4. Az ultrahangra nem kell hónapokat várni. Szerencsére csak egyszer utaltak be az elmúlt évek során ultrahangra, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy két héten belül kaptam időpontot. 

5. A terhesség nem betegségként van kezelve, hanem természetes állapotként. 10 terhesgondozási találkozó van (a háziorvos és a szülésznő együtt végzik, ha szükséges, akkor nőgyógyászt is bevonnak), és 9-14hetesen történik meg az első ultrahang vizsgálat. A vizsgálatokat minden esetben CSAK AJÁNLJÁK, és a kismama dönti el, hogy elvégezteti-e azokat, vagy sem. 

6. A kismamáknak és a gyerekeknek ingyenes a gyógyszer. 

7. Szintén mázlim az is, hogy csak egyszer kellett bent éjszakáznom a kórházban, amikor az egyik hozzátartozómat kísértem el. Az egész éjszakát bent töltöttem a kórteremben, az ágya mellett ülve. Az ápolók, nővérek, orvosok, mindannyian rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak. Még egy marha nagy fotelt is behoztak, hogy abban aludjak (igaz nem tudtam, de nagyon jól esett, hogy ennyire foglalkoztak velem). Megjegyzem, hogy rengeteg munkájuk volt, egyfolytában jöttek a betegek, de egyikük viselkedése sem volt kifogásolható. Amúgy másnap amikor hozták a betegeknek a reggelit, akkor 3féle menüből lehetett választani. Nekem is. Nem kértem semmit, de addig erősködtek, amíg egy teát el nem fogadtam. 

8. Nem vagyok orvos, de azért ahhoz volt szemem, hogy lássam, hogy a rendelők és a kórházak profi műszerekkel vannak felszerelve. A várótermek szintén nagyon korrektül el vanna látva. Plazmatévé, videójáték, újságok, gyerekeknek külön játszórész kialakítva, kisházzal, tucatnyi mesekönnyvel, játékokkal stb. 

9. Aki nyelvi akadályokkal küzd, és előre bejelentett időpontja van, ha kéri, akkor tolmácsot biztosítanak neki. Ingyen. 

Apropó...

10. Nincs hálapénz. 

Persze ne felejtsük el, hogy az éremnek mindig két oldala van. Maradjatok velem, mert hamarosan az angol egészségügyi ellátás árnyoldaláról is megosztom veletek a személyes véleményemet, tapasztalataimat. 

Megtalálsz a Facebookon is