perla

Boldog anyuka-egészségesen működő család



Szokás mondani, hogy az anyák a családban olyanok, mint a gombok a ruhán: összetartják azt. Odaadó gondoskodásukkal, önzetlen szeretetükkel, nyugodt és békés otthon biztosítanak. Az anyai szerepben a legfontosabb, hogy ő maga belül, önmagával harmóniában, békében legyen. Ellenkező esetben teljesítmény és feladat orientálttá válik, és ugyanezt követeli meg a család többi tagjától is, vagyis a szeretetteljes irányítás megszűnik. Az anya ekkor már nem egységben, hanem "egyedül"-ben gondolkodik, ami a családtagok egymástól való elhidegüléséhez és konfliktusokhoz vezet. 

A mai kor anyukáinak az élet számos területén kell helytállniuk. Ez nem egyszerű feladat, de szerencsére a családok egyre több támogatásban részesülnek, ez pedig mindenképpen ösztönzően hat az édesanyákra, hiszen az ő munkájuk kvázi "láthatatlan". 

Nagyon fontos a számukra a pozitív megerősítés, de nem csak a családtagjaiktól, hanem a közvetlen környezetüktől, és a társadalomtól egyaránt.

Ebben segíthet például egy olyan jól működő kis közösség, mint a Macifül baba-mama klub, mely lelkes, egymáson és másokon is segítő anyukák összefogásának, példaértékű eredményeként született meg.

Varga-Lázár Nikolettel és Nagy Gabival, a klub két alapítójával beszélgettem.

Mikor alakult Macifül baba-mama klub, és, hogy jött az ötlet?

2016-ban, egy hűvös, őszi séta alkalmával arról beszélgettünk egy másik anyukával, hogy a közelgő telet hol lehetne élménydúsan, közös játékokkal átvészelni. A célunk az volt, hogy egy olyan klubot hozzunk létre, ahol anyukák és a gyerekek egyaránt jól érezzék magukat.

Az elvégzett előzetes felmérések alapján egyértelmű volt, hogy szükség van egy olyan közösségre Pestszentlőrincen, ahol lehetőség van egymástól tanácsot kérni, megpihenni, feltöltődni, segíteni egymásnak, kikapcsolódni és gyermekeiknek együtt játszani.

A Rózsa Művelődési Ház kisebb terme tökéletesen megfelelt a földön, szőnyegen kúszni-mászni kezdő, vagy a totyogó babák számára, és megfelelően tágas egy nagyobb csapat baba befogadására is. És végül a művelődési ház jóvoltából a klub ingyenesen látogatható bárki számára.

Mi a klub fő célja?

A kezdeményezés célja egy olyan közösség életre hívása volt, ahol a tagok segítik egymást, melyhez élmény tartozni, melyért érdemes tenni. Fontos minél több család megszólítása, ezért a kötetlen játék és beszélgetés mellett tematikus találkozók is vannak a babagondozás, egészség, babahordozás témákban.

A kötődő nevelést és a nyilvános szoptatást támogató klubunkban így került sor már mosipelus, BLW előadásokra is, és bár nem vagyunk hivatalos hordozós klub, de rendszeresen tartunk ingyenes hordozási klubnapokat tanácsadóval.

Illetve a játszóház mellett a kicsik számára szervezünk fejlesztő foglalkozásokat, éneklés-mondókázást is. Vannak tematikus napjaink is (általában valamilyen ünnephez kapcsolva), farsangi jelmezverseny, anyák napi mama-masszázs, Mikulás, klub szülinap.

Sikeres programunk továbbá a “csak anya” est, hogy a porontyok nélkül is kicsit lazíthassanak az anyukák. Hisz ha anya boldog és kiegyensúlyozott, akkor a baba is és apa is. Mert mindamellett, hogy anyák vagyunk, nők is, és ezt az énünket egy önfeledt csajos csevegés (amikor nem kell félszemmel a piciket követni) felfrissíti. Az apák is örülnek, elvégre így kevésbé sárkányosodunk :)

Ki/kik segítenek a szervezésben?

A klubot négyen kezdtük, most 2-3-an szervezzük aktívan, de a tagokat is igyekszünk szavazásokkal bevonni. Kikérjük a véleményüket, amivel nagyban segítik a munkánkat.
Sőt a tagok szakmai vagy hobbi tudását is latba vetjük, hogy minél több érdekes programot hozzunk be a klubba. Ebben az anyukák is szívesen részt vesznek, és így még inkább magukénak érzik ezt a közösséget, hiszen ők is tehetnek érte, nem csak kapnak tőle.

Apukák is járnak a klubba? Mik a tapasztalataitok?

Igen járnak, bár nem sokan. Viszont ők visszajáró "törzsgárda tagok" . Imádjuk őket. Sőt nagypapa, nagymama is elkísérte már az unokát, ők mindig színt visznek a klub hétköznapjaiba.

Mi az a plusz, amit a klub ad az anyukáknak?
Felszabadítja az otthon lévő anyukákat. Látják, hogy mások is hasonló gondokkal küszködnek. Ennek az időszaknak a gondjaival, kérdéseivel, döntéseivel. Megnyugvást ad nekik, hogy nem ufók, ha szalad a lakás, ha kialvatalnok, ha a gyerkőc a bolt közepén fekve hisztizik, ha szoptatni szeretné a babáját, ha ugyanez valamiért nem megy, ha estére már hulla fáradt és apának csak egy jó éjt puszira futja...

A klub Pestszentlőrincen található. Mi a véleményetek, mennyire baba-barát ez a kerület? 

Van egy úgynevezett Játszó-Tér-Kép projektünk, amelyben a kerület játszótereit gyűjtöttük össze, térképre rendeztük. Számon tartjuk, hol milyen fejlesztésre van szükség, és igyekszünk az önkormányzati támogatást ezekre a területekre terelni. Összességében elmondható, hogy szépen fejlődnek a kerület játszóterei. Úgy látjuk, hogy van itt egy baba- és gyerekbarát közösség, akik tesznek is annak érdekében, hogy jobb legyen. Összefognak és játszóteret újítanak fel, jótékonykodnak rászoruló kerületi családoknak. 

Mik a jövőbeni tervek?


Szeretnénk az ingyenességet továbbra is fenntartani, hogy mindenki számára elérhető legyen ez a közösség és a programjai. Mindenkit várunk sok szeretettel!

Kövess a Facebookon is

Tovább
0

Így szedheted össze a kankót



Egy korábbi bejegyzésemben végig zongoráztam, hogy az angol egészségügynek mely jellemzőit lenne érdemes átültetni a hazai gyakorlatba is. Már meg is tettem a szükséges intézkedéseket ez ügyben, és az ügynökeim felvették a kapcsolatot az illetékesekkel. (Jóóóó, néha olyan klassz dolog ábrándozni, és mindig is erős vágyat éreztem az iránt, hogy leírjak egy olyan mondatot, melytől szuper fontosnak érezhetem magam. Bő hat és egy negyed másodpercig).

Szóval néhány személyes példámon keresztül szeretném bemutatni, hogy Angliában sincs kolbászból az orvos fonendoszkópja. Tudom, hogy ezen csak én röhögtem. De mivel épp magamat ünneplem, ezért ezzel a gagyi vacakkal örvendeztettem meg az idegszálaimat.

Na kerüljünk hangulatba, lássuk, hogy milyen speciális módszerekkel dolgoznak a kinti dokik.

Őszintén sajnálom, hogy nem tettük el emlékbe azt a gyógyszert, amit az egyik lengyel barátnőmnek írtak fel. Pedig eskü, hogy nem kútfőből fantáziálok, a sztori valós. 

Említett barátnőm idestova közel 10éve van férjnél és két tüneményes gyermek anyukája. Nem sztárok, így nem álomkapcsolatban élnek, de ennek ellenére jól megvannak. 

Egy alkalommal elpanaszolta, hogy  amióta megszülte a kisebbik gyerkőcöt sokat szenved, fáj neki nagyon a hasa alul, az együttlétek alatt is, szóval egyből megállapítottuk nagy bölcsen, hogy az ő egészségi állapota nem megfelelő. Hála a jó égnek ő is éppolyan hipochonder, mint én, így egyből a legrosszabbra gondoltunk, ezért villámgyorsan az ügyeleten találtuk magunkat. Amúgy ilyen esetekben szándékosan dadogunk és alig értünk valamit, mert az angolok nagyon félnek attól, hogy rasszizmussal vádolják meg őket, és azt vettük észre, hogy ha adjuk a hülye kelet-európai tuskót (amúgy a 70százalék annak is tart minket), akkor minden esetben felgyorsul az ügyintézés folyamata. Ez a mi aprócska titkunk- próbáljátok ki Ti is! 

Kb háromnegyed órát várakoztunk az ügyeleten a dokira, közben vért vettek a barátnőmtől, megmérték a vérnyomását, lázát és persze nekem ismét elsütötték az éhes magyar dumát. 

Nem mondom a doktor bácsi igen kellemes vizuális élményt nyújtott a számunkra, de szemmel gyógyított. A barátnőm az a típus, akinek ha valami nem tetszik, akkor kicsit idegbe kerül, így amikor levágta, hogy őt itt senki nem fogja megvizsgálni, akkor ráugrott a vizsgáló asztalra, felrántotta a pulóverét, letolta a nadrágját és azt mondta a dokinak, hogy nyúljon már hozzá. Én ennél a pontnál láttam elérkezettnek az időt arra, hogy benyögjem, hogy mennyire csodálatos, amikor a különböző kultúrájú emberek találkoznak.  

Az orvos az egyik kezével épphogy megtapintotta szerencsétlen barátnőm hasát, majd pár hatáskeltő hümmögés után azt mondta, hogy keressenek fel a férjével egy szakembert, mert lehet, hogy nagyon eltérő a baktériumuk, és ez okozza a bajt. Kapott egy beutalót, ahova a férjével kellett volna megjelennie, de első körben a srác nem kapott szabadságot, így naná, hogy én kísértem el. Persze a helyszínen tudatosult bennünk, hogy egy nemi beteggondozóba csöppentünk.

Szuper. Szívből sajnáltam, hogy egy ismerős sem járt arra...Recepciós néni bűbáj vigyorogva a kezünkbe nyomott egy űrlapot, hogy töltsük ki, aztán majd utána megvizsgálnak minket. 

Ettől persze keresztbe állt a szemem, hogy engem is, mire a néni zavartan mosolyogni kezdett. Neki két ember van beírva, érvelt, és elénk tolta a mappát.  Hirtelen nem tudtam, hogy röhögjek, vagy sírjak. Tudni kell, hogy a lány férjének a neve Tomek. Az akárhogy vesszük mégiscsak erősen hasonlít, a Thomasra. Szerintem. Nos, én az a típus vagyok, aki szereti sminkelni magát, hosszú hajam van, aránylag nőies ruhákat hordok, szóval kicsit sem értettem, hogy mi a farokért néz engem THOMASNAK? Még egy kib@szott gőzmozdonyuk is fut ezen a néven a tévében, amit egy hapsi szinkronizál, akkor könyörgöm, nem vesszük észre a dolgok közötti párhuzamot?

Na hamar kiderült, hogy a mamika azt hitte, hogy mi egy leszbikus pár vagyunk, és valamelyikünk a férfi, aki nőnek szeret öltözni, és mivel a barátnőm be volt rezelve és képtelen volt megszólalni, én voltam a dominás fél, kvázi a macsó ebben a felállásban. Ezt felismerve jobbnak láttuk, ha inkább a kérdőívre koncentrálunk. 

Első kérdés: milyen neműnek születettél? Tiszta sor: nő. 

Második kérdés: olyan neműként élsz, amilyennek születtél? 

Összenézés: mi a f@sz van? 

Szerepeltek még olyan kis nyalánkságok a kérdések közt, mint például: prosti vagy-e, ill. voltál-e már prostival; transzvesztita vagy-e; volt-e már AIDS beteg partnered? Csináltad-e azonos neművel; nem eu- országból valóval; szoktál-e gruppen partikba járni stb. Közben jöttek-mentek a beazonosíthatatlan nemű emberkék, míg végre behívták a barátnőmet a vizsgálóba.  

El kell ismerni, hogy alapos melót végeztek, mert szegény úgy jött ki, mint aki egy felnőtt film forgatáson járt, amin még a hárfát is bevállalta. Nem kérdeztem semmit, ő meg csak annyit mondott, hogy hárman voltak, és írtak fel neki két gyógyszert is.

Este 10 óra után röhögve hívott, hogy rákeresett neten, hogy milyen betegségekre ajánlják a gyógyszert, amit kapott, és elsősorban kankóra és lépfenére ajánlott.  

Naná, hogy szakadtunk a nevetéstől, és mivel kizárt volt, hogy akár ő vagy a férje félrement, így megegyeztünk abban, hogy kidobja a francba a dilibogyókat, és hazarepül megvizsgáltatni magát. Hozzá tartozik, hogy én közben felhívtam az otthoni nőgyógyászomat, elmondtam neki, hogy milyen tünetei vannak a barátnőmnek, és ő látatlanban annyit mondott, hogy valószínű, hogy középidős fájdalomról van szó. 

Meg fogtok lepődni, ja mégsem: tényleg az volt neki. Sima barátcserje kapszulával megoldódott a szenvedése, de a poén kedvéért a férje is elment a vizsgálatra, hogy kiderüljön, hogy semmi gond vele se. 

Maradjatok velem, mert még számos megdöbbentő és izgalmas sztorim van, melyek által megismerhetitek az angol egészségügy kevésbé felvállalható oldalát! 

Tovább
0

...És mi a helyzet a szexuális életeddel?



Végre elérkezett az a nap, amikor még a főnökünkben is képesek vagyunk emberi vonásokat felfedezni...Igen, péntek van, amit sokan kötelező szexnapként tartanak számon.

Lazítsunk is egy kicsit, és vonuljunk be ismét a hálószobába. A boldog és tartós párkapcsolat egyik alapfeltétele az egészséges szexuális élet. Bla-blaaaa-blaaaa. 

Sallang és demagóg szöveg helyett pár tipp, melyeket betartva az élmény garantált.

1. Mielőtt ledobod a textilt, alaposan nézd meg ezt a képet. 

A szexben ez annyit jelent, hogy ne foglalkozz azzal, hogy a tested nem egy szétretusált modellére, hanem egy emberére hasonlít. Lazulj és csak hagyd, hogy megtörténjen! Ne agyalj közben, hogy itt-ott-amott-emitt stb. több-kevesebb van, mint a plakátembereknek, mert akkor a figyelmed megosztódik, így jó eséllyel számíthatsz rá, hogy az orgazmus, max. csak mumus formájában fog bekövetkezni. 

2. Ismét egy képpel indítunk.

Igazi nyomortanya...Viccet félretéve: ugye milyen szép? Innentől kezdve csak ezt nézd egész nap! Uncsi? Elhiszem! Még a legszebb és a legjobb dolgokat is képesek vagyunk megunni, nincs ez másképp a szexxel sem. Légy őszinte önmagadhoz: rutin számodra a szex, vagy egy kalandos játék, mely mindkettőtök (a szám tetszés szerint csökkenthető ill. növelhető) számára egy izgalmas játék? A szexuálpszichológusok szerint nem kell túl kreatívnak lenni ahhoz, hogy izgalmassá tegyük az együttléteket. A szerepjátéktól kezdve a különböző segédeszközig, a lehetőségek tárháza áll a rendelkezésünkre, hogy mindenki számára ugyanazt a színvonalat hozza a buli. A lényeg, hogy a mindennapi rutin megtörése legyen a cél. Az ember alapvetően mindig az újat keresi, a megszokottság a legkiválóbb hangulatgyilkos, törekedjünk tehát a változatosságra. 

3. Terézanyu jó és szent, de ugyanakkor libidó gyilkos is. Szerintem nincs olyan nő, de férfi sem, aki nem üzekedett legalább egyszer az életében csupán szánalomból. Az egy dolog, hogy ezáltal szembe köpjük a társunkat és saját magunkat is, de ráadásul a kegyelem-szex hosszútávon kinyírja a vágyat is. Nyilván egy jól működő párkapcsolatban egy-két alkalommal nem okoz sérülést a felekben, de ha az együttlétek mozgatórugója sorozatosan a szánalom, akkor érdemes leülni a partnerünkkel, hogy megbeszéljük a problémát. 

4. A szakemberek szerint kifejezetten jótékony hatása van annak, ha időnként képesek vagyunk egy kicsit elengedni a társunk kezét. Is ...jaj Perla, kezd az agyadra menni a közelgő hétvége!

(a természetes úton előállított vászonszatyorban kizárólag egészséges, vitaminokban, ásványi anyagokban és rostban gazdag ételek találhatóak. Mértékkel fogyasszatok citromos vizet, melynek a pozitív hatásairól ebben a bejegyzésemben olvashattok:  szépülj a konyhában)

Ismerek egy férfit, aki váltig állítja, hogy azért működik a házassága, mert a munkájából adódóan sokat kényszerül távol lenni a feleségétől. Nyilván más alappillérek is hozzájárulnak a kapcsolatukhoz, de elgondolkodtam azon, amikor azt mondta, hogy őt izgatja, ha egy-egy hosszabb különélés után ismét találkozik a feleségével. Újra feléled benne a vadászösztön, és állítása szerint a becses neje is mindig szépen kicicomázva várja. Ismerjük be lányok: hiába egyértelmű, hogy a párunk bármilyen rongyban majd megőrül értünk (tőlünk), mégis nézzünk szembe a ténnyel: még egy pornófilmben sem szerepeltek susogó nadrágos nimfák. Javítsatok ki, ha tévedek! 

5. Ma Magyarországon nemhogy szexuálpszichológushoz, de még pszichológushoz fordulni is cikinek számít. Pedig ha az együttlétek minduntalan kudarcba fulladnak, vagy a nemi vágy csökkenéséből adódóan el sem jutunk az ágyig, akkor mindenképpen érdemes szakembert felkeresni, mert akár biológiai okok (pl: hormonális zavar, szervi rendellenesség stb.) is meghúzódhatnak a probléma háttérben. Ne érezzük kevesebbnek magunkat attól, ha segítséget kérünk!

Zárógondolatként egy férfi ismerősöm jelmondatával búcsúzom: hancúrozzunk egy jót, az legalább meglátszik rajtunk!

Kövess a Facebookon is

Tovább
0

Nincs hálapénz és a dokik is kedvesek. Angliában



Közel 10évet húztam le Angliában. Sok mindent szerettem benne, sok mindent nem. Az egészségügyi ellátást többé-kevésbé elfogadtam. 

Összeszedtem 10pontban, hogy mi az, amit jónak tartok az angol egészségügyben.

1. Az orvosok nem istenként tekintenek le rád, hanem egyenrangú félként kezelnek. Vagy jó színészek, mindenesetre nekem döbbenetes élmény volt, amikor több doki is megkért arra, hogy a keresztnevén szólítsam.

2. Az első ponthoz kötődik még, de mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy én akárhányszor mentem háziorvoshoz, az minden esetben civilben volt. De mindegyik. Ez nekem azért tetszett, mert kevésbé éreztem magam feszengve, mint amikor meglátom a fehér köpenyt. Belőlem akaratlanul is a szorongás és a kirekesztettség érzését váltja ki, amikor belibbenek a "nagy fehérek". 

3. Az NHS (National Health Service vagyis Országos Egészségügyi Szolgálat) levélben figyelmezteti a nőket a szűrővizsgálatokon való megjelenés fontosságára. A levélben megadnak egy telefonszámot, amin keresztül időpontot lehet egyeztetni, és ezáltal már kész is a beutaló a legközelebbi nőgyógyászhoz. 

4. Az ultrahangra nem kell hónapokat várni. Szerencsére csak egyszer utaltak be az elmúlt évek során ultrahangra, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy két héten belül kaptam időpontot. 

5. A terhesség nem betegségként van kezelve, hanem természetes állapotként. 10 terhesgondozási találkozó van (a háziorvos és a szülésznő együtt végzik, ha szükséges, akkor nőgyógyászt is bevonnak), és 9-14hetesen történik meg az első ultrahang vizsgálat. A vizsgálatokat minden esetben CSAK AJÁNLJÁK, és a kismama dönti el, hogy elvégezteti-e azokat, vagy sem. 

6. A kismamáknak és a gyerekeknek ingyenes a gyógyszer. 

7. Szintén mázlim az is, hogy csak egyszer kellett bent éjszakáznom a kórházban, amikor az egyik hozzátartozómat kísértem el. Az egész éjszakát bent töltöttem a kórteremben, az ágya mellett ülve. Az ápolók, nővérek, orvosok, mindannyian rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak. Még egy marha nagy fotelt is behoztak, hogy abban aludjak (igaz nem tudtam, de nagyon jól esett, hogy ennyire foglalkoztak velem). Megjegyzem, hogy rengeteg munkájuk volt, egyfolytában jöttek a betegek, de egyikük viselkedése sem volt kifogásolható. Amúgy másnap amikor hozták a betegeknek a reggelit, akkor 3féle menüből lehetett választani. Nekem is. Nem kértem semmit, de addig erősködtek, amíg egy teát el nem fogadtam. 

8. Nem vagyok orvos, de azért ahhoz volt szemem, hogy lássam, hogy a rendelők és a kórházak profi műszerekkel vannak felszerelve. A várótermek szintén nagyon korrektül el vanna látva. Plazmatévé, videójáték, újságok, gyerekeknek külön játszórész kialakítva, kisházzal, tucatnyi mesekönnyvel, játékokkal stb. 

9. Aki nyelvi akadályokkal küzd, és előre bejelentett időpontja van, ha kéri, akkor tolmácsot biztosítanak neki. Ingyen. 

Apropó...

10. Nincs hálapénz. 

Persze ne felejtsük el, hogy az éremnek mindig két oldala van. Maradjatok velem, mert hamarosan az angol egészségügyi ellátás árnyoldaláról is megosztom veletek a személyes véleményemet, tapasztalataimat. 

Megtalálsz a Facebookon is

Tovább
0

Ciki szeretni?



Vagyok olyan magabiztos, hogy megkérdezzem: emlékeztek, hogy valamelyik régi bejegyzésemben egyszer azt írtam, hogy: ha Perla végleg hazatér a Szigetről, akkor megkomolyodik? ( Igen, feltételezem, hogy vannak Perla-barátok. Az anális szexről szóló bejegyezésem óta elég szimpatikus számokat mutat a statisztika, innen a merészség, hogy bátorkodok azt hinni, hogy vannak állandó olvasóim... Kis huncutok, hát ti is? )

Na, tehát képzeljétek el, hogy hazaköltöztem! Oké, még nem teljesen, de a fehérneműim már itt vannak. Azt hiszem tiszta sor, hogy ez egy nőnél komoly jelentéssel bír. Hogy őszinte legyek nem tudom, hogy mit jelent megkomolyodni, de bevezetésnek kitűnő volt ez a totál felesleges duma áradat...

Neeeeem, tényleg szeretném ha megismernétek Perla lírai oldalát is. Így tehát most kivételesen nem szexelünk. Nem-nem gyerekek, itt az idő, hogy adjunk az érzelmeknek is.

Apropó érzelem.

Idefelé a repülőn az előttem lévő sorban egy oltári szerelmes pár foglalt helyet. Helyesek voltak. Néha elcsattant egy-két cupp meg nyalomszád, de abszolút gusztusosan szerették egymást. Azt nem mondom, hogy kedvet kaptam hozzájuk, de tényleg aranyosan viselkedtek. Megfordult a viharvert agyamban, hogy "bölcs" idősebbként bedugom a fejem az ülések közt, és odaszólok nekik, hogy: nyugi srácok, ez is elmúlik, hamarabb, mint kellene, de végül elhatároztam, hogy nem leszek szarkasztikus, gonosz pitsa. Csak néha. Amikor egyedül iszok, és a tükörképemmel élek társadalmi életet. Akkor mindent lehet.

Tehát amíg én a végrendeletemet fogalmaztam magamban (frászban vagyok a repülőn. Mindig. Egyfolytában) addig ők ketten nagyon szerették egymást, és felelevenítették a megismerkedésük pillanatát. Megütötte a fülemet, amint a leányzó azt mondta, hogy alig várta, hogy a fiú végre szerelmet valljon neki. Erre a srác megkérdezte, hogy miért nem mondta el neki, hogy szereti, mire a lány felháborodva kiakadt: "az milyen ciki már?!" felkiáltással.

Elgondolkoztam. És egyből bevillant egy emlék.

Nem tudom, hogy az lejött-e már rólam, hogy én úgy jártam együtt a szerelmeimmel, hogy ők rendszerint még a létezésemről sem tudtak. Ez engem kicsit sem zavart, rendíthetetlenül írtam nekik a szerelmes verseket, berendeztem a közös kuckónkat, vasaltam a gatyáikat, vittem a gyerekeket iskolába, szóval tényleg szépen éltünk. Én meg ők. Én velük az Üveghegyen is túl, ők meg mással.

Egyszer volt, hol nem volt, úgy hozta az élet, hogy a fősulin elképesztően belezúgtam egy srácba. Gitározott, és művészlélek volt. Ennyi. Biztos alap, hogy megőrüljek érte. Mármint 20-22 évesen. 

Hosszú hónapokig imádtam, persze titokban. Ha véletlenül szembejött velem az épületben, természetesen rá sem néztem, szóval rendesen küldtem felé a jeleket... ja, mégsem.

Aztán egy szülinapi bulin előkerült egy üveg konyak, én pedig nem voltam rest használni. Pár pohár kiürítése után írtam a fiúnak egy szerelmes levelet. Ráadásul el is juttattam hozzá, naná, hogy abszolút inkognitóban maradva.

Másnap amikor kitisztult a fejem, kapásból öregedtem 10évet, de úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtem, akkor nincs megállás. Folyamat irkáltam neki. Csupa megindítót és csodálatos dolgot. Legalábbis szerintem szépeket karcoltam össze.

Azonban ahogy ez velem lenni szokott általában, történt valami gubanc. Hősöm ugyanis nagyon szerette volna megtudni, hogy vajh ki állhat az összecsókolt papírlapok mögött, és rendelkezett akkora önbizalommal, hogy a suli ügyeletes csinibabáját gondolta ki magának. Aki ráadásul tudta, hogy én fárasztom a srácot levelekkel. A lány igazán figyelmes és empatikus volt irányomban, ugyanis csupán egy folyosóra való tömeg előtt közölte a delikvenssel (hangosan és érthetően), hogy dehogyis neki tetszik, hanem annak a szőkének bakancsban...

Hmmm...Nem mondom, igen jellempróbáló feladat volt, hogy az alattam megnyílt föld hasadékába ne boruljak bele, de mindenesetre új információnak bizonyult a számomra, hogy attól, hogy a fejem irdatlan vörössé tud válni, még nem gyullad ki.

Beleégett a szürke állományomba, ahogy a fiú rám nézett...Becsületére váljék, hogy őszinte tekintetű volt, mert lerítt róla, hogy még csak egy kicsit sem vagyok neki ismerős.

Azt hiszem nagyjából fél perc alatt párologtam el a helyszínről, és míg hazafelé ballagtam, azon tanakodtam magamban, hogy méreg vagy kötél legyen az eszköz...

Végül este valami átlendült bennem. Lehet, hogy ebben közre játszik ama aprócska tény is, hogy előtte közel két órán keresztül bőgtem.

Aztán amikor a sok sírástól úgy néztem ki, mint Stallone a Rocky nem tudom hányadikban miután rommá verték, megvilágosodtam, hogy én tulajdonképpen azért feszengek, mert érzelmekkel rendelkezem. Mert képes vagyok meglátni valakiben a jót, a szépet...Cikisnek minősítettem azt, hogy a harmatos és bazsarózsákkal körülhintett kis lelkem, őrült táncba kezdett egy dalia érkezése láttán.

Másnap emelt fővel léptem be az intézménybe és simán belenéztem azoknak az embereknek a szemébe, akik ott voltak az ominózus jelenetnél. Nem mondom akadtak köztük gúnyos és sajnálkozó pillantások, de hamar zavarba jöttek, amikor levették, hogy dekányit sem érzem magam kényelmetlenül.

Persze a sráccal való találkozás sem váratott sokat magára, de az is pozitív végkimenetelű lett. Megköszönte a leveleket és elnézést kért, utána pedig mindig előre köszönt nekem. Egyértelmű, hogy nem lett semmi köztünk, hogy is lett volna? Öregapám ruháiban közlekedtem- komolyan- ő meg abban a korban volt, amikor még a hormonok irányították; belső érték felfedezése? Ne röhögtessük már egymást. Az már akkor sem volt divat, pedig jó régi sztori ez.

Sokszor eszembe jut ez a történet. Főleg akkor, amikor utálkozást tapasztalok magam körül. Az pedig nem nagy kihívás, elég csak elolvasni akármilyen cikk, bejegyzés, hír stb. alatt a hozzászólásokat. Számomra a mai napig döbbenet tárgyát képzik a fröcsögő, anyázó, mások halálát kívánó megnyilvánulások. "Dögölj meg, rohadj meg, vigyen el a rák" stb.

Nem azt mondom, hogy nem pörög kétszer körbe a fejem a nyakamon az "áramlik a szeretet" meg "öleljünk meg mindenkit" hazug-képmutató nyálcunimaiktól, amik a közösségi oldalakon mossák le a minimális hitelesség porszemeit is, de azt viszont tényleg nem értem, hogy ha adva van két ember, és műkődik náluk az a valami, amitől beindul a bizsimizsi, akkor miért rettegnek kimondani azt, ami kvázi még a hajdúböszörményi Kató néni számára is egyértelmű?

​Mégis mi történik, ha teszem azt, mi mondjuk ki előbb, hogy "szeretlek" és nem a másik? Félünk felvállalni a legnemesebb érzelmeinket? Vagy szeretni? Miért ijeszt meg minket ez az érzés? És az miért nem, ha például valakinek a kínhalálát kívánjuk?

Na látjátok, ezért sem sajnálom, hogy szembe mertem nézni a repüléstől való parámmal Az a fiatal pár ismét ráébresztett arra, hogy nem ciki szeretni. Legalábbis szerintem.

És most megyek, megölelek egy dobozt, és folytatom a pakolást.

Legyetek csibészek, és jó tanács: ne halmozzatok fel semmit, mert rohadtul visszanyal a fagyi, amikor költözködésre kerül sor!

Apropó: ingyen fuvarozást nem vállal valaki? ...senki?...ott a hátsó sorban az a kardigános, dauerolt hajú idős néni mellett, az a görög-félisten testű egyenruhás fiatalember?...

Na innen folytatjuk.

Tovább
0

perla

blogavatar

...hozzáadott cukorral és citrommal ízesített női "gondolatok rendszere" (ha-ha). Nyomokban iróniát és cinizmust tartalmazhat! Fogyaszd egészséggel!

Utolsó kommentek

Utoljára kommentelt bejegyzések