perla

Mi kell a férfinak?



Úgy gondoltam, hogy amíg a jól megérdemelt nyaralásomat töltöm idehaza (értem ez alatt, hogy lábadozok az influenzából...), addig piszkálom még egy kicsit a férfi-nő témát, elvégre bőven van mit ezen a területen analizálni. De ígérem, hogy amint ténylegesen sikerül hazaköltöznöm, megkomolyodik Perla, és különböző tudományos tézisekkel fogok előrukkolni. Mert akkor lesz időm elmélyedni pl. a svéd filmművészet világában, és érzem, hogy csak arra vágytok, hogy Bo Widerberg filmeket elemezzünk...

Szóval maradjunk még a nemek közti egyetértés (kacc-kacc) mezején.
Valamelyik nap több nő is azon nyekergett nekem, hogy "nincsenek normális pasik", "egyik hülyébb, mint a másik", "hol vannak az igazi férfiak?!", "mindegyik csak AZT akarja" stb. Elég türelmes ember vagyok...na jó, kicsit sem, így hamar elegem lett ennyi altájon viszketést tanúsító, nyenyere-liba hallatán, és arra gondoltam, hogy vizsgáljuk meg a kérdést szemüvegen keresztül is.

Körkérdésem így hangzott: lányok, szerintetek mi kell a férfinek?

Tádám, itt a közjegyző által hitelesített Lista (néha kicsit megszaladok a túlzások mezején- a szerk.)
 

1. szabadság

Igenis egyszer és mindenkorra vegyük tudomásul, hogy a férfinek fontos az, hogy szabad legyen!

Magyarul hitessük el vele, hogy az. Okosan is lehet csinálni, ezért ha mondjuk egy legénybúcsúból úgy tér haza, mint egy Szerbiát megjárt katona, akkor ne növesszünk egyből hét fejet. Még akkor sem, ha a buli előtt megesküdött az édesanyja képe előtt arra, hogy jó fiú lesz. Ne feledjük el, hogy a fogalmak definiálása csak a tankönyvekben alapszik egyöntetű véleményeken.

Engedjük, hogy szárnyaljon, repüljön, ne kössünk rá nyakörvet- kivéve ha szex közben éppen ez a heppje.

És most egy nagy bölcs, női gondolat: minél inkább birtokolni akarjuk a férfit, annál hamarabb lép le.
 

2. nyugalom

ez majdnem egyenlő az előző ponttal, de nyugalom alatt azt kell érteni, hogy pl. amikor a férfi a kedvenc sportműsorát nézi, akkor egész egyszerűen szűnjünk meg. A férfinek is kellenek olyan pillanatok, amikor senki nem zavarja meg. Gondoljunk csak bele, hogy neki is ugyanolyan fontos, hogy kicsit egyedül lehessen, mint nekünk. És ha neki az ér fel egy illatgyertyás élményparkkal, hogy extázisban ül a tévé előtt, amikor a mit tudom én melyik játszik a kivel, akkor ezt tartsuk tiszteletben. Meg úgy mindig máskor, amikor azt kéri, hogy mellőzük a lehengerlő társaságát. Hagyjuk békén, hadd hódolhossan a hobbijának, bármi is legyen az.


3. exstop

Ne faggassuk a volt nőügyeiről! Minek, amikor minden eszközünk megvan ahhoz, hogy kiderítsük róla azt is, amit még a saját anyja sem tud?!

Na, komolyra fordulva: a férfiak általában nem szeretik ha a múltjukban vájkálunk. Tudom, hogy ez számunkra furcsa, elvégre mi mindig mindenen tudunk rágódni, de ők valahogy úgy lettek összerakva, hogy ha valamit lezárnak, akkor slussz-passz vége, nem néznek vissza.
 

4. szentanya

hát ez kicsit necces terep...

Tételezzük fel, hogy a nyuszókád drága jó édesanyja egy tündér. Nos, ez esetben egy rohadt mázlista vagy, és ne nyivákolj semmin, húzódj meg a sarokban és a szádat befogod. Viszont ha a matrózod mégis rajong azért a ri...mamáért, akkor közelíts úgy a dologhoz, hogy a kihívások által erősebbé válsz. Tanúsíts kedves érdeklődést és nyitottságot a mamzer felé, még akkor is, ha a legszívesebben egy urnában látnád a nappali központi részén. És persze te daráltad bele a libát...De ne feledd: az anyja örökre az marad, míg te cserélhető használati cikké válhatsz, ha nem tartod be a játékszabályokat. Tudom, hogy elképesztően nehéz együtt élni azzal, hogy "anyu ezt nem így főzi", meg "anyu ezt úgy csinálta" blablasatöbbi, de ennek is megvan az előnye. Gigászi testre tehetsz szert! Amennyiben a sok elfojtott agressziót ledolgozod az edzőteremben, akkor Réka csak egy tespedt valagú liba lesz melletted.

Amennyiben már nagyon nem bírod a banyát, akkor sem kell elkeseredni: szerinted minek találták fel a vudut? Vagy egész egyszerűen vedd fel a kapcsolatot az orosz maffiával, és innentől kezdve már csak a te kreativitásodon múlik a mami jövőbeni sorsa...

5. mi kell a férfinek? NŐ

Induljunk ki abból, hogy teszem azt a férfi hamvas kis baracként ismert meg és szeretett beléd. Ezen esetben ajánlatos ennél a stílusnál maradni. A férfiaknak fontos a vizuális élmény is, és ha a kapcsolat kezdeti szakaszában egy önmagára igényes nőt ismert meg a személyedben, akkor ne sokkold azzal, hogy egyik napról a másikra átmész ősanyába, és több szőrt növesztesz magadon, mint amennyi neki van. Természetes dolog, hogy a tested változik, az övé sem lesz mindig zeuszi szobor (na jó, csak álmodoztam!), de kicsit se lepődj meg azon, hogy az igénytelenségedre úgy válaszol, hogy éjjel pornót nézve inkább önmaga ura lesz, mintsem hozzád nyúljon.
 

6.  mi kell a férfinak? NŐ és FÉRFI is.

Egy tökéletes világban persze nem szó szerint véve.

Szereted megélni a nőiségedet? Képzeld a férfi pedig szeret férfi lenni. Rengeteg nő sipákol, hogy  "nem érzem magam nőnek mellette", de legyünk őszinték, életünk omlós kis kalácskáját mi is elég gyakran fejbe kólintjuk a feminista mozgalom hangzatos transzparenseivel. Engedd meg neki, hogy udvarias legyen veled, és ne vágj hozzá mindjárt egy hárfát, ha felsegíti rád a kabátot. És akkor sincsen semmi tragédia, ha kiveszi a kezedből az imbuszkulcsot (és tényleg tudom, hogy az mi! Google nélkül!) és helyetted bigyózza meg az izéjét annak a biszbasznak. Lehet, hogy épp az életedet menti meg, amikor nem engedi, hogy intim kapcsolatba kerülj az árammal. Fogadd el, hogy vannak dolgok, amikben ő jobb, mint te, és ha a sors kegyeltje vagy, akkor ez nem a hajfestés és szőrtelenítés, hanem mondjuk fűnyírás, favágás, autószerelés, (olajos, félmeztelen felsőtesttel... te meg közben egy finom itókát szürcsölve hagyod, hogy a látvány megcsiklandozza  a fantáziád azon legmocskosabb részét, amit még a CIA emberei sem tudnának kipréselni belőled...na jó, most egy cseppet a saját fétiseimből táplálkoztam, viszont az élmény már megvan...)

7. okoskodás helyett intelligencia

A férfiak szeretik az okos nőket.

Kivéve, ha a tag egy vén kurafi, full gazdag, és csak arra kellesz neki, hogy kiszívd belőle még a műfogsorát is. Persze a farkán keresztül.

Szerény és alázatos véleményem szerint a férfiak nem menekülnek el azoktól a nőktől, akik nem csak szépek, hanem a fejükben is motoszkál valami. A nagy büdös légörvényen kívül. Nyilván minden egyszerűbb, ha ostoba műribancra specializálódsz az életben maradáshoz, de higgyünk abban, hogy a szeretet visz előre...

8. pozitív árnyék

Van az a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll. Azt hiszem nem mondok túl nagy hülyeséget azzal, hogy a férfinek legalább ugyanolyan fontos az érzelmi biztonság, mint a nőnek. A listát összeállító lányok egyöntetű véleménye szerint a férfinek szüksége van arra, hogy időnként a társa ne csak a kedvese, hanem kvázi a menedéke is legyen. Akihez akkor is bátran fordulhat, ha éppen sírni van kedve.

És valljuk be őszintén lányok: van abban valami eszméletlenül über imádnivaló, amikor az izmos férfi felsőtest ráborul a térdünkre, hogy elsóhajtsa bánatát. S mialatt a Kedves könnyei végigperegnek a combunkon, egy másik szálon azt a filmet forgatjuk, hogy a panasz után miképp fogjuk megvigasztalni. A testét...
 

9. Érthető megfogalmazás

A férfi a szó legnemesebb értelmében véve egyszerű alkotás. Olyan mint a teste: semmi dimbes-dombos vonulat, szép egyenes vonalakkal körülhatárolható (ideális esetben).

Szóval kedves nőtársaim, ha egy férfi megkérdezi, hogy mi zajlik a harmatos lelkünkben, akkor valóban azt mondjuk, ami történik ott bent, mert ők biza azt elhiszik. Amíg mi mozaik darabkáira szedjük szét a szavaink betűit is, ők nem misztifikálják túl a dolgokat. És milyen igazuk van...Éppen ezért ne várjuk, hogy megfejtsenek bennünket, mint egy keresztrejtvényt, hanem őszintén mondjuk el, amit valóban érzünk, gondolunk, sejtünk...



10. most kapaszkodjatok: a férfiak szeretik a szexet

Befigyelt a spanyolviasz effektus, mi? :D

Szóval a szex. Két test egymásba-össze-meg-szétcsapódása. Csak, hogy tisztázzuk, hogy mi lányok mit is értünk ezen szó alatt.

Műhelytitok: a szexet a megkérdezett hölgytagok egytől-egyig a lista elejére tették. Ha értenék az emberi lélekhez azt mondanám, hogy van itt némi rejtett üzenet a tagok részéről, de nem jellemző bejegyzés rólam az aktáimban, hogy túlgondolom a túlgondolást...

Mélyen tisztelt Uraim, nem tudom mennyire jártunk közel az igazsághoz, amikor ezt a könnyed kis használati útmutatót összehoztuk, mely elvezet bennünket a szívükhöz (meg egyéb testrészeikhez), de kérem Önöket, hogy ne legyenek túlságosan szigorúak hozzánk! Ne felejtsék el, hogy mi is emberből vagyunk összegyúrva, és egyetlen szent cél lebegett a szemünk előtt, eme bejegyzés megírásakor: megérteni a férfit, ami legalább olyan bonyolult feladat a számunkra, mint Önöknek kitapogatni a mi működési mechanizmusunkat.

Tovább
0

Csak a pasik szexelhetnek?



Na drága Szentjeim...jó, ezt még Ti sem hiszitek el magatokról, csak gondoltam összehozok valami kedves beköszönést, de szerintem is inkább már csírájában fojtsuk el a túláradó érzelmi megnyilvánulásokat.
Tehát most ugye ott tart az én szürrealisztikus elemeket felvonultató életem, hogy Angliából visszapozicionálom a testemet kicsiny hazánkba. Ez egyelőre ott stagnál, hogy most még csak nyaralni jöttem haza, ami tulajdonképpen összejött, mert olyan náthás lettem, hogy nagyjából annyira vagyok csak képes, hogy fekszek és hagyom, hogy kiszolgáljanak.


Viszont mielőtt férfi híján a láz leterített volna a lábamról, nem voltam rest belevetni magam egy jóféle, hamisítatlan, magyar éjszakába. Azt a szálat mondjuk ne varrjuk tovább, hogy éjfélkor már semmi másra nem vágytam csak egy puha ágyikóra, és kb. két pohár bor után olyan őszintére ittam magam, hogy a hátralevő életemet innentől kezdve abszolút álruhában kell, hogy töltsem.

Szóval helyszín: Magyarországon egy mondhatni menő szeszkatlan, ahova a város entellektüel rétege; rózsaszín álmaikat szövő egyetemisták; meg nem értett középkorú művészek; és a hozzám hasonló lények mind megfordulnak.
És mielőtt feltolom az izgalmi állapotot a tizedikre, következzék egy vallomás részemről-nektek: én szeretek figyelni.

Ez a csini megfogalmazása. A valóság az, hogy hallgatózni és leskelődni.
Imádom lesni az embereket, amikor fogalmuk sincsen arról, hogy valaki figyeli/hallgatja őket. Fogalmam sincsen miért, és mivel hála a jó égnek nem vagyok pszichológus, ráadásul a google-t is csak arra használom, hogy az aktuális poszter-szerelmem seggét lecsekkoljam, így a miért-re nincs válasz.

Nem csinálok ebből nagy ügyet. Kinek mi a hobbija ugyebár, kinek mitől mozdul meg ott bent. Nekem ettől. Na jó, meg a vaskos férfi nyaktól is, melyen serceg a körmöm, ahogy magamhoz húzom, hogy...alaposan elmerüljünk a transzavantgárd művészet megismerésében (kvázi valami olyasmit csináljunk, amiben az intuíció és a képzelőerő domináns szerephez jut...)


Hol is tartottam? Rohadt kultúra, annyira elvonta a figyelmemet...

Ja igen: szombat esti buli. Mellettünk lévő asztalnál öt-hat férfi, téma természetesen a ... nyelvészeti darwinizmus. Higgyétek el nekem, hogy a porondon rendesen szerepelt a természettudomány meg hát a nyelvi művészet is. Meg a meghát.

Miután letudták a szokásos kötelező macsó köröket-értem ez alatt pölö a "minden nő kurva", "nincs jó női sofőr"stb.-tudományos tételeket, az ülés elérte a tetőfokát. Igen-igen, a fő mozgatórúgója a beszélgetésnek a szex lett. Nincs is azzal semmi baj, inkább beszéljünk róla, mint csináljuk, nem? Vagy fordítva helyes?! Én ebbe mindig belezavarodok.

Visszakanyarodva: hőseink igen-igen megkeverték a kártyalapokat. Mert ahogy én nagy okosan kivettem az értekezésükből, az teljesen rendben van, hogy a szexhez mindenkinek joga van. Tiszta sor: beteszi, megpiszkálja, élveznek, kiveszi, kézcsókom. Ideáig mindent értettem. Azt hiszem felesleges megemlítenem, hogy a téma ezen pontjánál hirtelen mindegyik daliának volt egy akkora sztorija, hogy ha a farkuk csak fele olyan nagy lenne, akkor az urak már a világörökség részei lennének.
De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy végül oda lyukadtak ki, hogy az totálisan rendben van, ha egy hapsi akkor üzekedik amikor csak kedve van hozzá, és az is ha egy nő, de...és mindig a de után jön az érdekes rész. 

Szó szerinti idézet következik: az a nő, amelyik több hapsival volt, mint én nővel, az egy ribanc.

Ennyike. Az ülés lezárva, a bíróság meghozta a döntést.


És akkor én így a hallottak után elkezdtem gondolkodni. Na nem nagyon, mert az kb. 30éve nem sikerül, csak úgy kellemesen megcirógattam a szürke állományomat.

Én nem vagyok egy nagy fogyasztója a fallosz által nyújtott nyirokmasszázsnak, és higgyétek el, hogy tényleg nem. Név és arc nélkül simán be merném vallani ennek az ellenkezőjét, sőt, olyan sztorikkal állnék elő, hogy sok gondom nem lenne, amikor a postás hozza a sárga csekket, mert naná, hogy pénzért hazudnék orgazmust.

Na de kérem szépen mélyen tisztelt Uraim...hogy is van ez? Az, hogy Önök kedvükre csámcsoghatnak egyik nimfáról át a másikra, az teljesen rendben van, de ha mondjuk ugyanezt teszi meg egy nő, az már ribanckodás? 2017-ben? Esküre mondom, hogy nem vagyok egy feminista pitsa, sőt, lazán kiesek az alvázamból ha egy férfi nem tegez le, kinyitja előttem az ajtót, a buszon átadja a helyét -ja nem is járok busszal! Tehát semmi bajom azzal, ha gyengébbnek, de nem kevesebbnek néznek. Viszont azt nem tudom megérteni, hogy mi ez az erkölcsi pálca, amivel a nőkre lazán lesújtanak, ha egy komaasszony mondjuk kedveli megülni a lovat? Vagy oké, bélyegezzék meg, de akkor saját magukat miért tartják vagányabbnak, mi több FÉRFIASABBNAK, ha naponta másik nőt próbálnak fel? Csak a nő ribanc, a férfi nem? Csak a férfiak szexelhetnek a vérmérsékletük szerint, a nők nem? A nő legyen szűz királylány, és várja a kanegér királyfit, aki miután végigtolta a nyugati és a keleti boszorkányt, kiszabadítja a királylányt a sárkány karmai közül, aki a szüzességére vigyázott, majd vízszintbe vágja és kivasalja az erényövét? Vagy hogy működik ez?

Simán végezhetünk férfi munkát, ugyanazon elvárás mellett, de ha minden indok nélkül lefekszünk egy férfivel, akit utána mi hagyunk ott az ágyban reggel, akkor már ócska kurvák vagyunk? Meg a másik kedvencem: "nekem ilyen feleség nem kell". Aha...de az ugye nem gond, hogy a te farokméreted ott van minden második nő vaginalenyomatában?

Bocsánat, kissé nyers voltam. Meg nagyjából tényleg egy vad, vicsorgó, feminista nyomoronc benyomását keltem, de mentségemre legyen monda, hogy a horoszkópom szerint az igazságérzetem igen érzékeny.

Na mindegy, még pár száz év és a szavazati jog mellé megkapunk olyan kiváltságokat is, hogy a kurva jelző nem csak a nőkre érvényes, hanem azokra a férfiakra is, akik szintén kedvelői az egyéjszakás sportfoglalkozásnak.

Addig is iszok néhány kamillateát és közben magamban elmorzsolok egy imát azokért az asszonyokért, akiknek ilyen férjek jutottak. Ja mert a társaság összes tagja férj volt, akik abszolút rendben találták azt, hogy szombat éjjel kottára isszák magukat, a "zzasszony meg csak maradjon otthon a gyerekkel és nézze a rozalindát". Majd minek után az ÉRTELMISÉGI úriemberek ezen jót röhögtek, fizettek a huszonéves felszolgáló lánynak, (természetesen borravaló helyett szexista megjegyzésekkel köszönték meg a lány munkáját) kifelé menet még váltottak arról néhány szót, hogy a bárban melyik nőt hogyan-hányszor, s végül hazamentek a házastársukhoz. Elméletileg.
Nos, ennyi a történet, semmi extra mondhatni. Tudom, hogy a férfiaknak ez a fajta hozzáállása nem új a piacon. Nem is ez lepett meg. Hanem az, hogy milyen évezredes becsípődései vannak az embereknek, és mennyire döbbenet, hogy igenis vannak dolgok, amik soha nem változnak. Ez van, mindenesetre elég lestrapált érzés belegondolni, hogy többek közt azért is költözök haza, mert nem akarok egy olyan országban élni, ahol kénytelen vagyok az arab pasik megvető pillantásait eltűrni csupán azért, mert volt pofám nőnek születni...

Nesze neked Perla, az itthoni bikák közt sem ártana egy kis tisztogatás... Tengermély tisztelet az üdítő és imádnivaló kivételnek!


 

Tovább
0

...mert én a  szex végén elmegyek



Bármilyen kínvallatást vállalva állítom, hogy senkinek sem vagyok a csókosa (néha úgy érzem, hogy sajnos) és ezért a bejegyzésemért sem fogok mocskos és véres pénzeket lekaszálni sehonnan. Ettől függetlenül ha küldeni akartok én semmi jónak nem vagyok az elrontója, keressetek meg privátban és máris kattog az óra.

Már több írásomban említettem, hogy elég sok időt töltök Angliában. Szinte észre sem vettem, hogy ez lett az első számú bázisom. Otthonnak nem nevezném. Az angol kultúrához való teljes adaptálódásom katartikus élményének a megéléséhez egy színes egyéniségre lenne szükség, de én abból a fajtából lettem összedobálva, akinek a kalandvágya abszolút kimerül annyiban, hogy este 10után -beintve a szénhidrátnak- letol a torkán egy csokit. De akkorát, aminek a mérete Kinizsi malomkövét sírva röhögi körbe. Nesze neked edzőterem én a stresz segítségével fogyok!

Lényeg a lényeg: megvilágosodtam. Jézusnak ehhez semmi köze, meg "azOrbánnak" sem. Egész egyszerűen most érettem meg arra a pontra, hogy azt mondjam magamnak: húzzál haza!
Elég volt Angliából.

Kedvesek, aranyosak, befogadóak-felszínesen- de kész, én magyar vagyok. És bár tudom, hogy mostanság baromi nagy divat akkora magyarnak lenni, hogy egyesek még a vizeletmintájukban is képesek kimutatni a szittya vért, én nem vagyok az a típus, aki ért a focihoz és kitűnő sofőr is. Ez egy reprezentációs felmérésem eredménye: az "igazi magyar" a világon a legjobb "fudballista" és sofőr.
Én egy lány vagyok csupán a  sok közül. Meg eszményi is...na jó,  inkább már banya, mint lány...basszus már kopog az ajtón a klimax...
Elkalandoztam. Persze nem szó szerint, bár néha az sem bombázná rommá a jellemrajzomat. Szerintem.

Tehát miért mondja azt a magyar szívem, hogy elég?
Nem lesz sorrend, csak hagyom, hogy vigyen magával az érzés, és megtörténjen:

-magyar átok, mindig csak zabálunk.Persze itt is minden megvan, de nekem a kishazánkban vásárolt kínai fokhagyma kell... Jó, komolyra fordulva: hiányzik a mama főztje!


-ebből egyenesen arányosan következik, hogy hiányzik a család, barátok, Áncsi néni vizslató szeme, amikor besétálok az utcába és tudom, hogy közben azt gondolja magában, hogy ez is kurválkodni jár ki "kűűfődre". Majd rájátszok és bedobom a szakadt ribanc figurát (ha mázlim van épp akkor fog arra járni egy kereskedelmi csatorna, és saját műsort kapok. Főműsoridőben persze)



-elegem van, hogy soha nem tudok ott lenni semmilyen fontos eseményen, mert a szervezés egyik szerettemnek sem az erőssége, és nem tudják nekem min. egy hónappal előre jelezni, hogy mondjuk meghalnak...Tudom morbid, de tényleg rohadtul bánt, hogy olyan emberek temetésén nem tudtam részt venni az utóbbi időben, akik nagyjából abban a méretesnek nem nevezhető helységben foglalnak helyet, amit úgy hívnak: szív.

- elegem van, hogy lengyelnek néznek, bár a lengyel lányok szépek, viszont a Brexit óta a terülten amit a jelenlétemmel szennyezek, érzékelhető utálat indult meg a kelet-európai lakosság felé. (A sötétebb bőrűekkel nem mernek kikezdeni, gondolom attól tartanak, hogy az illető reakciója esetleg egy terror támadás formájában nyilvánul meg)

- na pölö ebből is elegem van. Nem akarok együtt élni a félelemmel. Vállalom, hogy békafóbiám van és félek a sötét házban, de amúgy egész normális vagyok. Viszont amikor azt veszem észre magamon, hogy vasárnap a ragyogó napsütést élvezve egy hatalmas parkban összeszorul a gyomrom egy rakás arab láttán, akkor az már birizgálja a komfortzónámat.



-hiányzik valami, amit nem tudok megfogalmazni, hogy mi, de  talán jobb is. Azok voltak életem legszebb szerelmei is, amikor fogalmam sem volt róla, hogy miért szeretem A Férfit, csak azzal voltam tisztában, hogy lábon hordok ki egy infarktust és egy tejbetökkel azonos külsőt veszek fel, ha csak  kiejt egy szót, ami a keresztnevem első betűjével megegyezik...



Na szóval: semmi bődületes okosságot nem tudtam összehozni, nincsen mindent megmondó igazság ebben a bejegyzésben sem. Fogalmam sincs, hogy miért érzem azt, hogy magyar vagyok, csak azt tudom, hogy kockaházakat akarok látni és ablakokból kilógó, élő-nyugdíjas kamerwomanokat magam körül. Nem pedig fejkendős nőket, akik lehajtott fejjel kullognak az emberük mögött, aki úgy mér végig, amiért szűk farmer van rajtam, hogy a legszívesebben lenyomnám az öklömet a torkán. Mondjuk sokkal nem lennék vele előbbre, meg rendes kislánynak neveltek, így csak csendesen megemlékezem magamban az édesanyjáról, és úrilány módjára hámozom is magam tovább a mindent felölelő messzeségbe...



Azt hiszem kiéltem a  multikulturális korszakomat és megelégednék egy kis kuckóval a Balaton partján...mer' nekem az a Riviéra. Világjárók köpködjenek meg, elég volt.
Nyugi kell és rájöttem, hogy tök mindegy hova megyek, vannak dolgok, amik fontos kritériumok ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Ilyen a család, barátok, na legyünk hangzatosak: meg a haza is. Hiába van anyagi biztonság, ha a legfontosabb emberi kapcsolataimat a skype-on meg a face-en keresztül élem ki-be nem beszélve a meg-ről.

Perla új arculatot vesz. Kezdődik a kaland! Elindulni a nulláról otthon :) Egyszer élünk, legyen benne valami giga izgalom, ha már a hálószoba tátong az ürességtől.

Angol pasik, ti folyton csak jönni akartok, én pedig elmenni...Isten veled Anglia, jobb nekem egy olyan országban, ahol legalább a szexben ugyanaz a cél lebeg a szemünk előtt.

Tovább
7

Ne verd, hanem simogasd!



A napokban azzal vádolták meg perlát, hogy túlságosan komolytalan témákhoz nyúl. És bár soha nem állítottam, hogy ezen a felületen pl.a megismerő funkciók fejlődési jellemzőivel foglalkozom, azért szorult belém némi önkritika, így elhatároztam, hogy vadabb vizekre evezek.

Családon belüli erőszak.

Személyesen érint a téma, mivel ismerek egy bántalmazót. Nem, nem rólam van szó. Egy másik nőről. Aki a családon belül a bántalmazó szerepkört tölti be. De. Jól írtam. Ő a bántalmazó.

Tudom, hogy ha ez a kifejezés szóba kerül, akkor rendszerint bántalmazott nők és gyerekek képei jelennek meg a lelki szemünk előtt, na de mi van akkor amikor a bántalmazott nem a nő és nem is a gyerek, hanem a férfi?

Beírtam a google-ba, hogy családon belüli erőszak. Kedvenc barátunk nem volt rest véresre vert asszonyok, gyermekek képeit kidobni. Sehol egy bántalmazott férfi...Mintha egy férfi nem lehetne egy kapcsolatban bántalmazott?!

Pedig lehet. Egy nő legalább olyan mocskos féreg tud lenni, mint egy férfi. És az a nő, aki rendszeresen bántalmazza a férfit, olyan aljas jellemvonásokkal van megáldva, hogy pontosan jól tudja, hogy egy férfi nem fog a külvilághoz fordulni segítségért. Hiszen az cikinek számít. "Megvert az asszony". Azt hiszem egy ilyen mondat hallatán a nagy többség kiröhögné az adott fickót.

Pedig mint jól tudjuk a bántalmazás nem csak fizikai úton történhet. Szerény véleményem szerint sokkal rosszabb az, amikor lelkileg terrorizálnak valakit. A test képes begyógyulni, de a léleknek sokkal több időre van szüksége ahhoz, hogy a sérelmeit feldolgozza. Ha egyáltalán valaha is sikerül neki...

Szóval adva van ez a bántalmazó leány. Abszolút átlagos testalkatú, diplomás, két gyermek édesanyja. A férje sem egy cingár, rezgő csontú kiskamasz felépítésű férfi, sőt, egy kifejezetten jó kiállású, sportos emberről van szó.

És a hölgyike miért bántja a férjét? Mert elégedetlen az életével, és sokkal egyszerűbb a másikat szekálni, mint bele mondani a tükörbe, hogy lúzer vagyok. És azért is, mert visszaél azzal, hogy a férje végtelenül türelmes és nyugodt. Emlékszem amikor a lány nevetve mesélte, hogy a kanapén elalvó férjét úgy ébreszti fel (a férfi sokat dolgozott éjszaka és nem volt rest elaludni este nyolckor a kanapén, az asszonyka pedig sérelmezte a korai elalvást), hogy gyomron rúgja...ő ezt elég mókásnak tartotta, még a férj is mosolygott, de én akaratlanul is a két gyerekre néztem.

A gyerek csak gyerek, de nem hülye. Mindent vesznek. Mi lesz ebből a két gyerekből felnőttként, ha azt látják, hogy amikor anya kiborul, akkor feldarabolja apa farmerját, rendszeresen megpofozza és nem rest visszaélni azzal, hogy ő az anya, kvázi egy válás esetén nagy eséllyel a gyerekek hozzá kerülnek.

Azt hiszem a legundorítóbb tett egy anya részéről ha a saját gyerekeivel zsarolja a férjét. A legszomorúbb ebben az egészben az, hogy a férj talán még önmagának sem meri bevallani, hogy fél az asszonytól. Elvégre a férfiak nem szoktak félni, főleg nem egy törékeny nőtől...

A férfi bátor és erős. Legalábbis ez az elvárás feléjük. A családon belüli erőszakra fényt deríteni nagyon nehéz. Még akkor is ha a bántalmazott fél a nő. De azt hiszem ha a férfi az áldozat, akkor egyenesen kész kihívás. Nem értem, hogy ebben a témában miért nem lehet a férfiakat is megszólítani. Felhívni a figyelmüket arra, hogy egy kapcsolatban ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a nők. Senki nem gyakorolhat felettük hatalmat és még a verbális bántalmazást sem kell elfogadniuk csak azért, mert mi nők szeretünk sárkányosdit játszani.

És tovább gondolva az említett párocskát: kövezzenek meg, de legszívesebben én verném nyakon ezt a menyecskét. Na nem erősen, de feltétlenül nevelői célzattal. Persze tudom, hogy nem ez a megoldás, de nem vagyok egy Jézus típus, aki minden körülmények között a szeretet áramló erejében hisz. Úgy gondolom, hogy néha nem árt visszaba...ütni annak, aki belerúg az emberbe. Hiszen ez az asszonyka pontosan jól tudja, hogy milyen kontrollt gyakorol a férjére és belegondolni is több, mint aggasztó, hogy mi lesz ha egyszer ez a férfi azt mondja, hogy elég, és mondjuk visszaadja azt, amit ő kapott. Mindezt a két kicsi szeme láttára...

De legyünk optimisták, és higgyük, hogy a férj elfogadta azt a tanácsot, hogy ne tűrjön el semmit. És higgyük, hogy egyre több férfi fog hangot emelni a családon belüli erőszak ellen. Higgyük, hogy ez a téma nem csak a nőkről és a gyermekekről fog szólni, hanem a férfiakról is. Akik nem minden esetben kizárólag bántalmazóként lesznek megemlítve. Higgyük, hogy ez a férfiakkal kapcsolatos megbélyegzés hamarosan eltűnik a köztudatból, és a társadalom szemében egy bántalmazó nő ugyanolyan bűnösnek fog minősülni, mint egy bántalmazó férfi.


Mást sajnos nem tehetek, de egyszer egy könyvben az olvastam, hogy egy mustármagnyi hit is elég ahhoz, hogy gyökerestől szakítsunk ki egy vadfügefát...Nos, annyi hitem mindig van, szóval legyen így, most! 

Tovább
7

És hol vannak a péniszek?



Elismerem, hogy eme bejegyzésem a "több, mint provokatív" kategória nem kicsit dörzspapírra hajazó küszöbét súrolja, de a tűrőképességem elérkezett arra a pontra, amikor a belső békém kikel magából és azt mondja, hogy na, akkor itt álljunk meg!
Kedves nőtársaim, nem unjátok még? Nem nagyon, csak mondjuk teljesen és egészen...

Szerintetek rajtatok kívül ki a szent bánatos retek kíváncsi a méhetekre? Oké, leszámítva a nőgyógyászt.

Nem, akkor sem érdekes, ha egy "pocaklakó" úszik benne, és ez nem gyerekellenes magatartás, de basszus az interneten kódorgó képeitekkel megerőszakoljátok a retinám intim zónáját.

Boldog vagy, hogy összejött a baba és világgá akarod kürtölni? Rendben, tedd meg, de könyörgöm ne dokumentáld az egész várandósságodat! Ezeket a pillanatokat miért nem csak azokkal osztod meg, akik valóban közel állnak hozzád? Nem érzed azt ezek után, hogy egy madárlátta falatnál többet adtál magadból, mint azt bárki is kérte volna? Mi jogon várod el bárkitől is, hogy a terhes pocakod láttán a bugyijába élvezzen örömében?

És kérlek, hogy azt is csak a férjeddel, vagy az anyáddal oszd meg, amikor megszoptatod a babádat. (Kivétel ez alól: nyilvános helyen, amikor nincs más alternatíva). Tudom, hogy napi szinten cuppannak a női mellek az auránkba, de annak más a funkciója. Az csak arról szól, hogy egy liba magamutogatást végez. De ha te megszoptatod a gyermekedet, akkor áruld már el nekem, hogy mi a lófarkot keres ott a face meg a twitter meg a Fáncsi néni a 4-es villamosról? Mennyivel vagy olyankor különb, mint az a nő, aki azért pakolja ki a kirakatba a csöcseit, mert éppen ennyi az értékrendje, vagy a menedzsere azt mondta, vagy mert mit tudom én a vallási felekezete ezt írja elő...Ugyanolyan magamutogató vagy, mint ők. Csak éppen az anyaság szent képkeretébe illeszted a fotódat.

Tudom, hogy ez már lerágott csont, és egy magára valamit is adó áldott állapotba kerülő nő képtelen anélkül kihordani a gyermekét, hogy azt ne posztolná ki a világhálóra. Azt is elfogadtam, hogy már a szülőszobából KELL jelezni, hogy megszületett a szemedfénye, mert ha ezt kihagyod, akkor nagy valószínűséggel...én nem is tudom mi lesz, de az édesvíz készletünk aggasztó csökkenése ehhez képest, egy hétvégi buliból visszamaradt kellemetlen élménnyé avanzsálódik. (Kedvenc indokom: "mert máshogy nem tudom megosztani az összes barátommal, hiszen távol élünk egymástól, így a legegyszerűbb" blabla...)
Csak egy kérdés: email esetleg, hogy mondjuk a barátod tényleg barátnak érezze magát, és ezáltal az információ megosztásnak egy kicsit a személyesebb és bensőségesebb formáját válaszd? Így talán tényleg elhiszi, hogy név szerint gondolsz rá, hiszen kizárólag az ő email címére postázod a becses fotókat.

De oké, éljen a gyerekvállalás, osszuk meg, hogy megérkezett a baba, anyuka gátmetszése sikeres volt, a teje megindult, a jövő héten pedig várhatóan bokáig lecumizza apukát, az azt következő héten pedig lemegy neki kutyába, hogy végre szexeljenek egy jót.

Miért ne?

Ez nem természetes? Csak a magzatvízben úszó "kis olajbogyók", szoptató kismamák, szülőszobából fáradtan integető friss szülők, és a szülés után véres, giga pelenkában pózoló anyukák képei? Ha már ezeket az intim helyzeteket megosztod a világgal, akkor azt miért nem, ahogy megülted a párodat, hogy ezek a képek elkészülhessenek?

És drága Uraim...Önöket végképp nem értem. Mi ez a szemérmes hozzáállás? Ennyi "természetes" nő mellett Önök mit rejtegetik a brokit? Hol vannak a "behatolás előtt és után" képek?! Hiszen Önöknek kb. ennyi marad a sok szent-anya terhességi csíkja után... A nő megmutatja-fogalmam sincs, hogy kinek-, hogy milyen áldozatokkal jár egy gyermek világrahozatala, és már kész is az önmaga hőssé avatása. Merthogy ő mekkora árat fizetett érte, nézzük meg a testét: a megereszkedett melleit, a plusz kilókat, a kitágult bőrét stb., de ő mégis büszkén vállalja.

Vállad cseszd meg, de tiszteld már meg a többiek intim zónáját annyival, hogy nem rohangálsz a monitoron egy szál évakosztümben, miközben a ciciden lóg a gyereked.

Erről jut eszembe egy "hír": xy híresség kiposztolt egy szösszenetet, amint anyatejjel táplálja gyermekét, ezzel is felhívva a figyelmet a szoptatás fontosságára.

Na bakker...ki az az ostoba picsa, aki csak azok után fogja anyatejjel etetni a babáját, miután az aktuális q faktoros szolfézs-csoda erről dumált a profilján? Tényleg annyira hülye nők szülnek, akiknek egy sztár kell ahhoz, hogy elugassák nekik, hogy hééé te, a melledből kifolyó fehér löttyel itasd már meg a manót, mert tudod az azért van, és királyul jót tesz a porontyodnak...

Kezdem abszolút nem érteni a nőket...Tisztelet a kivételnek, de eljátsszák a nagy szemérmes-finomkodó nőt, aztán utána átalakulnak szuperanyává, akik agresszíven mutatják meg a világnak, hogy ők milyen hősök, mert anyák lettek.


És Önök apukák? Az Ön testük nem változik meg gyerekszülés után? Önök ugyanúgy ráérnek mondjuk eljárni edzeni, mint gyermekvállalás előtt? Önöket nem készíti ki egy kicsit sem az új helyzet, amikor már nem egyért, hanem kettőért, háromért vagy akár hirtelen egy egész focicsapot kitevő kiscsaládért kell felelni? Az Önök arca nem lesz ráncosabb, mert éjjel felébrednek a baba sírására, de másnap akkor is menni kell dolgozni? És a sort folytathatnám...Kedves Uraim, hol vannak a képek, amik azt mutatják meg, hogy Önök is éppolyan hősök, mint az oldalbordájuk? Ja igen, Önökön nem végeztek gátmetszést, nincs vágás a hasukon, nem híztak meg stb. ezáltal kuss, és szegény nők, tegyük is fel őket mindjárt az oltárra!

Ismeretes számomra az a szomorú tény, hogy egy szülésbe akár bele is lehet halni, és annak ellenére, hogy a mai orvostudomány mellett ez ritka jelenség, azért sajnos előfordulnak még tragédiák a szülőszobában.

De hiszem, hogy egy jó férj pontosan tisztában van azzal, hogy a felesége mit vállal, és ennek megfelelően viselkedik vele. Így ezek után az asszonykának nincsen szüksége semmilyen külső támogatórendszerre ahhoz, hogy világos legyen a számára, hogy igen, tisztelve van azáltal, amiért életet adott. Ugyanúgy mint a férje.  Nem mellesleg én egy férfinek sem irigylem az idegrendszerét, akinek a feleségét vajúdva betolják a szülőszobára. Hiszen az ő fejében minden bizonnyal nem csak a legszebb, hanem a legrosszabb opció is megfordul olyankor. Ő sem fizet kevesebbet, csak másképp.

Szerintem.

Na, szóval drága Uraim...Éljen a természetesség! Természetes a menstruáció, a hüvelygomba, a magzatvíz, a méhlepény...komolyan mondom, hogy nem értem Önöket. Kapják már ki a gatyájukból a csodatévő cirbolyafenyőt, készítsenek egy szelfit róla és a kép kiposztolása előtt írják a fotó mellé, hogy "örömmel jelentem, hogy a mai napon megtettem, amit meg kellett, 9hónap múlva jönnek a képek Józsikáról vagy Rózsikáról".Lehet, hogy első körben felháborodik a nép, de nyugi, a mai világban, már olyan csodafotókban gyönyörködhetünk, amiken az ágyon térdelő meztelen nő éppen tolja ki magából a csecsemőt. Ezek után már igazán szánalmas képmutatás intimitásról beszélni. Főleg amikor ez a sok ősanya habzó, fröcsögő szájjal elkezd arról dumálni, hogy deeeeee ezt meg KELL mutatni, mert ez a természet rendje!

Uraim, mi nők már mindent megmutattunk. Most mutassák meg Önök is, hogy mi a természet rendje egy férfi életében!

Le a gátlásokkal és a gatyával: éljenek a merevedő, dagadó péniszek, az életet adó fénykardok!

Tovább
1

perla

blogavatar

...hozzáadott cukorral és citrommal ízesített női "gondolatok rendszere" (ha-ha). Nyomokban iróniát és cinizmust tartalmazhat! Fogyaszd egészséggel!

Utolsó kommentek

Utoljára kommentelt bejegyzések