Nemrég -önhibámon kívül- egy olyan női társaságba keveredtem, ahol a résztvevőknek a legégetőbb problémája az volt, hogy alaposan kitárgyalják a férfiakat (eredetiség ötös...) Kategórián belül is az elvált, gyermekét/gyermeküket egyedül nevelő apukák kerültek terítékre, akiknek állítólag sokkal könnyebb társat találniuk, mint ugyanilyen felállásban a nőknek. És, hogy miért? Íme a "tudományos" magyarázat ;)

"A férfi teste nem változik meg a szülés után, sőt a vaginája sem tágul kráterré, és mivel az asszonnyal a gyermekvállalás után béna a szex, ezért annyira ki van éhezve, hogy már messziről "full orgazmust okozok neked" szagot áraszt, erre pedig melyik csaj nem bukik?"

"Válás után a gyereket a legtöbb esetben az anyánál helyezik el. Ha a gyerek mégis az apához kerül, akkor azzal azt az üzenetet hordozza, hogy a jóhiszeműsége miatt egy mocskos és mindenre elszánt dögöt választott feleségnek, aki galád módon megvezette, magyarul ő egy áldozat. A nőt úgy kódolták, hogy gondoskodni akar. Na, akkor most képzeld el, hogy ott áll előtted egy elvált apuka egy bűbáj kisgyerekkel, makulátlanul felöltöztetve. Hát nem éééédes? Gyűrött a gyerek ruhája? Drága ember, hogy is tudna vasalni, elvégre férfi?! Ugyanez a szitu nőnél: ha csinosan ki van készítve a gyerek, akkor a nő milyen merev picsa, mert a gyereknek kényelmes ruhát kell hordania, nem páncélt. De ha az öltözéke nem olyan, mintha skatulyából rántották volna ki, akkor az anya egy trehány ócska szuka, hogy nem látja el rendesen a gyereket"

"A nőt a befogadásra kódolták. Neki nem gond egy "idegen" gyereket a sajátjaként szeretni. A férfiak ellenben imádják megjelölni a territóriumukat, náluk státuszszimbólum, hogy a saját gyerekükön kívül másét ne neveljék"

"A mai napig megbélyegzik azokat a nőket, akik egyedül maradnak a gyerekükkel. Mert biztos, hogy valamit elcseszett és magának köszönheti a sorsát-tartja a közvélemény. A férfiakat valahogy jobban sajnálják egy válás után, mert ugyebár a gyereket rendszerint az anyánál helyezik el, és tény, hogy ez baromi nagy büntetés tud lenni egy apának, de azért egyedül maradni egy anyának a gyerekével szintén nem leányálom. Csak az valahogy természetes, hogy majd a nő megoldja nemcsak a gyerek, de a saját életét is"

"Egy negyvenes férfi már egy kutyával is cuki, míg egy negyvenes nő ha macskát tart, az csak és kizárólag egy frigid szingli lehet. Kvázi egy pasi gyerekkel maga az übercuki kategória, a nő meg egy szánalmas elvált asszony"

"Az emberek véleménye egy elvált, gyermekes apukáról az éjszakában: magányos, társat keres. Ugyanilyen felállásban egy nőről: nézd a ribancot, apát keres a gyerekének"

Igen, ez az "érv" már nálam sem ment humor számba, de mivel terveim közt szerepel, hogy még pár évtizedet lehúzok ebben az életben, ezért úgy döntöttem, hogy a bölcs hallgatást választom, megtartva magamnak azt a véleményemet, hogy  abszolút embertípus függő, hogy ki milyen tartozékokkal vállal be egy párkapcsolatot.

Ugyanakkor tény, hogy a hozzám közeli házban élő apuka, aki egymaga neveli a két kislányát, a helyiek által kiérdemelte a hős stigmát. Persze azt is be kell látnunk, hogy a jogrendszer egy válás esetén alapvetően anyabarát, így talán nem véletlen, hogy ezek az apukák élveznek némi privilégiumot a társadalom szemében. Én mindenesetre egyik féllel sem cserélnék, és szerintem egy válás után pont mindenkinek megvan a maga baja, az pedig, hogy milyen társat sikerül maguknak találni, nagyjából rajtuk múlik, nem pedig azon, hogy kinek van gyermeke vagy sem.

Eme bölcseleteimet már csak az üres poharammal tudtam megosztani, mivel időközben befutottak a "kétségbeesetten keresem a lelki nyomorom ill. társam" női képviselői. Aztán megkezdődött a harc a szingli kontra szingli mamik közt, melynek fő hangadója korunk jellegzetes nőtípusa volt: a sikeres, vezető beosztású, több diplomás, szuper szexi független nő, aki szerint nincs lehetetlenebb dolog annál, mint "ilyen kiegészítőkkel egy normális pasit találni".

Na, nesze neked globális felmelegedés problémája, a gondok itt kezdődnek, de ez már egy másik bejegyzés témája.